káposzta
káposzta főnév ..tát, ..tája
1. A keresztesvirágúak családjába tartozó, szorosan egymásra boruló leveleiért termesztett konyhakerti növény (Brassica oleracea). A káposzta csipkés levele; káposztát palántál, termel, termeszt. Káposztával ülteti be a kertet. || a. Ezzel beültetett terület. Egy hold káposzta. || b. Ennek haszna, termése. Jól pénzelt a káposztából.
2. A káposztának (1) egymásra boruló levelekből álló, tömött, föld feletti része. Kemény, laza káposzta; egy fej káposzta; egy ® hasáb káposzta; egy szekér, egy vagon káposzta; káposztát gyalul, savanyít, tapos; (szójárás, bizalmas, tréfás) káposzta laza, menjünk már v. nem megyünk haza: <tréfás buzdítás szórakozó társaságból való hazamenetelre, ill. maradásra, további szórakozásra>.
3. Az ebből v. ezzel készült étel. Kapros, kolozsvári káposzta; ® kovászos káposzta; ® lucskos káposzta; rakott káposzta: káposztából, rizsből és darált húsból készült étel; savanyú, székely, töltött káposzta; a töltött káposzta bundája ¬; káposztát főz. Úgy kell(ett), káposztába hús kell(ett): <gyermekmondóka kárörvendő csúfolódás kifejezésére>. Az én nőm … majd főz olyan töltött káposztát, hogy édesanyád is csak olyat főzhetett. (Arany János) Maga főz, levest, krumplit, káposztát, … a kosztja kikerül napi harminc fillérből. (Nagy Lajos)
4. (ritka) Olasz káposzta: kelkáposzta.
Szólás(ok): ld. kecske.
Szóösszetétel(ek): 1. káposztacika; káposztafajta; káposztaföld; káposztafőzelék; káposztahegy; káposztalevél; káposztamag; káposztapalánta; káposztapoloska; káposztasavanyítás; káposztaszüret; káposztatermelő; káposztatermesztés; káposztatorzsa; káposztavágó; 2. hajdúkáposzta; kelkáposzta; tökkáposzta.
káposztás.
