kapó
kapó melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami kap vmit, ill. kap vmibe, vmihez, vmin, vmire, vhova.
1. Olyan <személy>, akinek adnak vmit, aki részesül vmiben. Ajándékot kapó gyermek; fizetést kapó dolgozók. || a. Olyan <személy>, aki kézhez vesz, ill. tudomásul vesz vmit. Levelet kapó diák; parancsot kapó katona.
2. Olyan <személy>, aki hirtelen felemel, felkap vmit. A zsákot vállára kapó munkás. || a. Hirtelen vmihez folyamodó, vmit használni kezdő. A fegyverre kapó ellenség.
3. Olyan, aki hirtelen felugrik vmely járműre, ill. vmely állatnak, kül. lónak a hátára. Lóra kapó huszárok. Emmácskámat ott ne felejtse …! kiálta Sára asszony a szekérre kapó Horkázi után. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Vmit örömmel fogadó, mohón magáévá tevő. A divatos táncokon kapó ifjúság; az újdonságon kapó közönség.
5. (átvitt értelemben) Olyan, aki lassanként vmely lelkiállapotba jut. A bátorságra kapó gyermek.
II. főnév -t (csak egyes számban) (játék)
1. <Népi labda-, tekejátékban> a labdának, tekének olyan, lehetőleg jó magasra ütése, hogy a labdát el lehet kapni, mielőtt a földre esik. Kapót üt; kapóra dob, üt. A labdát kapóra üti.
2. Az a népi gyermekjáték, amelyben a játékos egy v. több lapos kavicsot v. babszemet a tenyerével feldob, és a keze hátával elkap.
Szólás(ok): kapóra jön: a) <személy> éppen jókor, a kellő időben v. alkalommal jön; b) <dolog, kül. segítség> éppen akkor érkezik, amikor legnagyobb szükség van rá; c) (ritka) <vad> olyan helyre v. helyzetbe kerül, ahonnan könnyen le lehet lőni.
