kapituláció
kapituláció főnév -t, -ja
1. (választékos) Fegyverletétel (1). Feltétel nélküli kapituláció; ® teljes kapituláció. Mindkét világháború a német seregek kapitulációjával ért véget.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely küzdelemben v. vetélkedésben> az ellenállással való felhagyás és az ellenfél szempontjainak és feltételeinek elfogadása; megadás, meghódolás. Hallgassátok meg a kapituláció föltételeit; aztán kinyitom az ajtót magam jószántából. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Vmely védett álláspont feladása, az ellenszegülés abbahagyása. Az ostrom a leány kapitulációjával végződött.
3. (régies, történettudomány) <1868-ig> a hadseregbe lépő v. már kiszolgált katonának bizonyos szolgálati időre újra való kötelezése, ill. maga ez a szolgálat. Dankó Gábris vagyok, két kapitulációt kiszolgált huszár. (Mikszáth Kálmán)
kapitulációs.
