kapitányság
kapitányság főnév -ot, -a
1. (régies) A kapitány rangja, tisztsége. A kapitányságig fölvitte. Mert eddig a magyar szerencsének hitte, Ha kapitányságig a dolgát felvitte. (Sárosy Gyula)
2. (közigazgatás) Az egyes megyékben, városokban működő első fokú rendőri hatóság; rendőrkapitányság. Azonnal bejelentem a legközelebbi kapitányságon. || a. (átvitt értelemben) A rendőrség épülete. A városháza mellett volt a kapitányság. Bevitték a kapitányságra. || b. Az itt dolgozók összessége. Kivonult a kapitányság is.
Szóösszetétel(ek): főkapitányság; rendőrkapitányság.
kapitánysági.
