kapitány
kapitány főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Százados (II). Kapitány ur káromkodik, Hogy a lovam nem jól ugrik. (népköltés) Az ezrednél volt … egy kapitány, aki még nagyobb korhely volt, mint én. (Ambrus Zoltán)
2. (hajózás) A hajó parancsnoka. Egykedvűen áll a kapitány a hídon. | Vén, viharverte, vaskezű legény. (Juhász Gyula) A hajó új kapitánya partra vitte a hajót. (Karinthy Frigyes)
3. (történettudomány) <Várban> a parancsnok. [A várat] derekabb | Hős nem védhetné, mint kapitánya, Jakab. (Arany János) Tallóssy uram … Huszth várának vala kapitánya. (Jókai Mór)
4. (történettudomány) Hadvezér, katonai főparancsnok. Egy országon két király … egy hadban két kapitány nem lehet. (Zrínyi Miklós)
5. (történettudomány, közigazgatás) <Egyes városokban hajdan> a közrend fenntartására ügyelő főtisztviselő. Csendőr, pandúr kapitány. Volt nekem egy rigószőrű [= barna] paripám, Eladatta a szegedi kapitány. (Arany János)
6. (1945 előtt) A rendőrkapitányság vezetője. A kapitány parancsot adott ki rendőreinek.
7. (sport) Vmely csapatnak az a tagja, aki játékos társainak választása alapján a csapat érdekeit a pályán, a játékvezetőnél képviseli. || a. (sport) Szövetségi kapitány: vmely nemzeti válogatott csapat összeállításával és irányításával megbízott szakember.
Szóösszetétel(ek): csapatkapitány; főkapitány; hajdúkapitány; hajóskapitány; kunkapitány; rendőrkapitány; várkapitány; városkapitány.
kapitányi.
