kapás [2]
kapás [2] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Tág. ért. kapával, kapálással művelt <vetett haszonnövény>. Kapás vetemény.
2. (mezőgazdaság) Kapásnövényeket termelő. Kapás gazdaság. || a. (mezőgazdaság) Kapálással történő. Kapás földművelés, művelés.
3. Kapát vivő v. kapálást végző <személy>. Amott jött egy kapás ember.
4. (rendsz. számnévi jelzővel) (népies, régies) Egy nap alatt bizonyos számú kapálást végző dolgozóval megművelhető <terület>. Nyolc kapás szőlő.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (rendsz. többes számban) (népies) Kapásnövény. A kapások már nagyon gazosak.
2. Kapálást végző személy. A kapások már megkapálták a földet. Mily irígyen nézte másnak, A legutolsó kapásnak, Hogy mohos a szája-széle. (Arany János) Jöttek a kapások haza. (Móricz Zsigmond) Az ember nem ehetik annyit, mint egy kapás. (Nagy Lajos) || a. (régies) Kenyerét főleg kapálással kereső napszámos. Híresek a borsodi kapások. || b. (tájszó, 1945 előtt) Vmely kisebb, legfeljebb 2–3 holdas szőlő megművelésére egész évre szegődő munkás, aki kinn lakik a szőlőben, és munkájáért lakáson kívül pénzt kap, v. részesedik a termésben. Beszegődött egy másik szegény emberhez kapásnak, de ezt inkább címnek mint jellegnek tekintette. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): kapásbor; kapásföld.
kapásság.
