kapálódzik
kapálódzik tárgyatlan ige -tam, -ott; ..óddzék (..óddzon) kapálózik ..zzék (..zzon)
1. (ritka) <Ember, ló haragjában, türelmetlenségében v. pajkosságból> lábával a földet rugdossa. Lova … a fejét hányta nyugtalanul, és az első lábaival kapálózott. (Mikszáth Kálmán)
2. <Személy> nyugtalanul ide-oda hánykolódik, rugdalódzik, hogy kötelékeiből, ill. vkinek fogásából, markából szabaduljon. Hiába kapálódzott a gyerek, apja nem eresztette ki a kezéből. Elkezde kacagni és alá s fel henteregni a födélzeten, míg le nem fogták, s úgy meg nem markolták, hogy nem kapálózhatott. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) (Kézzel-lábbal) kapálódzik vmi ellen: hevesen tiltakozik ellene. Kézzel-lábbal kapálódzott új megbízatása ellen.
Igekötős igék: kikapálódzik; lekapálódzik.
kapálódzás; kapálódzó.
