kanyarodik
kanyarodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Főleg út, folyó> ív alakban fordul, tér vmerre. Jobbra kanyarodik az út. A patak hirtelen balra kanyarodott. Itt az út nagy ívben kanyarodik. A sáros út a régi híd felé kanyarodik. (Krúdy Gyula)
2. (-t ragos mértékhatározóval is) <Jármű, ember, állat egyenes irányú haladása közben> ív alakú fordulatot végez, s úgy halad tovább. A vonuló madársereg hirtelen jobbra kanyarodott. A repülőgép balra kanyarodott. Az autó nagyot kanyarodott. A hajó kanyarodik, füstöt okádva bőg. (Kuncz Aladár) Tűnik a gépkocsi … tűnik kanyarodva a gép. (Babits Mihály) || a. (felszólító módban, indulatszó-szerű használatban) (Balra, ill. jobbra) kanyarodj!: <katonai vezényszóként:> (ívben) fordulva haladj tovább! Nosza fel! sorakozz, kanyarodj, igazodj. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. Vki a kanyarodó járművel, abban ülve, ill. azt irányítva ív alakú fordulatot végezve halad. A sarkon, kérem, kanyarodjon balra! A vonat száguldott, északra kanyarodtunk. Egyszerre északnyugati irányba kanyarodtunk felfelé. (Kuncz Aladár)
4. Vhová kanyarodik: ív alakú fordulattal vhová igyekszik, jut, ér. A hajó a parthoz kanyarodott. Egy állomásra kanyarodtunk. A város főterére kanyarodtak. (Nagy Lajos)
5. (régies) <Növény> növekedése során az egyenes iránytól eltérően fordul, hajlik (vmerre); csavarodik. A gyökér kanyarodik; vmire kanyarodik: (egy v. több) gyűrűben körülfog vmit. A kúszó növény a fák derekára kanyarodik.
6. (népies, régies) <Hajlékony anyag> tekeredik (2). Kanyarodik az ostor, a vessző.
Igekötős igék: alákanyarodik; átkanyarodik; bekanyarodik; elkanyarodik; felkanyarodik; kikanyarodik; lekanyarodik; megkanyarodik; mellékanyarodik; odakanyarodik; rákanyarodik; visszakanyarodik.
kanyarodás; kanyarodó; kanyarodott.
