kancsal

Teljes szövegű keresés

kancsal melléknév -ul
1. Olyan <ember>, akinek a két szeme más-más irányba néz; sanda, bandzsa. Kancsal legény. Alig lehet észrevenni, hogy kancsal.  Két óra vala délután, s a kancsal profósz két gyertyát tartván kezeiben jő. (Kazinczy Ferenc) A kancsal hegedűs … Feledte tovább hallatni Hangszere égi zenéjét. (Petőfi Sándor) || a. Ilyen szemű emberrel, ilyen látással kapcs. Kancsal nézés, tekintet. || b. (átvitt értelemben, költői)  Ábrándozás az élet megrontója, Mely kancsalúl, festett egekbe néz. (Vörösmarty Mihály)
2. Kancsal szem(ű): ilyen rendellenességben szenvedő sz.  Danténak álma van … Egy akadozó nyelvű, kancsal szemű … nő jelenik meg előtte. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben) <Rendsz. így:> Kancsal szemmel néz vkit, vmit: nemtetszéssel, barátságtalanul, ellenségesen néz; ferde szemmel néz.  Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid Kancsal szemekkel rád hunyorítanak. (Csokonai Vitéz Mihály) Bécsben a nemesi fölkelő sereget kancsal szemmel nézik. (Vas Gereben)
3. (irodalomtudomány, bizalmas) Kancsal rím: olyan szavakból alkotott komikus hatású r., amelyeknek legalább két utolsó szótagjában a mássalhangzók azonosak v. rokon hangzásúak, vmelyik szótag magánhangzói azonban nem csengenek össze (pl. zafír–zefir; félhat–félhet).
kancsalság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT