kampec
kampec [kampëc v. kâmpëc v. kampec] mondatszó, (ritka) kámpec, (régies) kámpesz (gyak. -nak, -nek ragos szóval, állítmányszerűen, rendsz. csak jelenidőben) (bizalmas)
1. Kampec v. (tréfás) kampec dolóresz: <vkinek, ritk. vmely állatnak> vége van; odavan, meghalt v. megdöglött. Neki (ennek) már kampec. Kadulik … annyira el volt rekedve, hogy az édesanyja se értette volna meg a szavát. Csak jelekkel mutogatta, hogy kampec a bírónak. (Mikszáth Kálmán) Kámpec már a fiatal úrnak. (Móricz Zsigmond) || a. <Tárgy> használhatatlanná vált (pl. eltörött, elromlott). Ennek a pohárnak kampec. || b. (ritka) <Vmely körülmény, kor, idő> visszahozhatatlanul elmúlt, vége. Hol van az a világ, mikor Ferenc Józsefnek külön dagasztottak, sütöttek kenyeret Pesten a pékek? … Kampec. (Krúdy Gyula) || c. (ritka) <Személy> (magával) tehetetlen lett. Na ennek [= a részegnek] már kampec. Most már nekem kell lefektetni. (Móricz Zsigmond)
2. <Jövőbeli vonatkozással:> nincs remény az életéhez, megmaradásához, ill. helyrehozásához v. kijavításához; vége lesz, odalesz. Ha nem kíméli magát, neki is hamar kampec. Csak egy kis célzás –: zsönge életének Azonnal kámpesz! (Ábrányi Emil–Rostand-fordítás) || a. <Beteg v. öreg személy> végét járja, előreláthatóan rövidesen meg fog halni. [Olga] sajnálattal szemlélte a [beteg] soványságát, sápadtságát, vértelen két kezét és vékony ferde orrát. Kampec. (Gárdonyi Géza) Az öreg Kocsis Máté halálát két hónap óta hiába várták, pedig bizonyos volt, hogy az öregnek már kámpec. (Ady Endre)
