kalauzol
kalauzol tárgyas ige -t, -jon
1. <Ismeretlen helyen, vidéken, épületben stb.> vezet, útba igazít, vezetve tájékoztat vkit. A kastély gondnoka kalauzolta a diákokat. Intett néhány … vendég felé, akiket egy tanársegéd kalauzolt a folyosókon. (Babits Mihály) Maga az igazgató kalauzolta őket. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, választékos) <A tudomány v. művészet vmely ágába, területére> bevezet vkit, vkinek abban való tájékozódását elősegíti, tanulmányait irányítja. A francia irodalom területén nagy jártassággal kalauzolta tanítványait. A történelemben egy kitűnő tudós kalauzolt bennünket.
Igekötős igék: átkalauzol; bekalauzol; elkalauzol; felkalauzol; körülkalauzol; odakalauzol; végigkalauzol; visszakalauzol.
kalauzolás; kalauzoló.
