kalandor
kalandor főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. (rosszalló) Törvénytelen üzelmekbe, kockázatos vállalkozásokba merészen belevágó, mások kárára sikert, gazdagságot, hatalmat hajhászó személy. Alávaló, becstelen, hírhedett, meggazdagodott, ügyes, vakmerő kalandor; politikai kalandor; kalandorok kíméljenek: <főleg házassági apróhirdetésekben>. Simi gróf … kijelentette, hogy ilyen nagyszabású kalandort nem látott még soha … (Ambrus Zoltán) Zsolt egyáltalán nem látszott veszedelmes kalandornak. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Ide-oda kóborló, kockázatos kalandokba bocsátkozó, szerencsét kereső személy; szerencselovag. Nem vagy merész kalandor, Regényes vad legény … (Petőfi Sándor)
3. (régies, költői) Kalandozó, vándorló, bujdosó személy. Ifju kalandor jött egy távol honni vidékről. (Vörösmarty Mihály) Amint egyszerre elmaradt mögöttük a sűrű őserdő, megláthatták a kalandorok, hogy hajnalodik az ég. (Jókai Mór)
II. melléknév
1. (rosszalló) Kalandot (1, 2) kedvelő, kereső <személy>. Kalandor fráter, lovag. || a. (rosszalló) Ilyen személyre jellemző, rávalló. Kalandor életű, kalandor hajlamú, kalandor természetű.
2. (ritka, költői) Tekervényes, bizonytalanul ide-oda kanyargó. El-elvisz egy kalandor ösvény A „rengetegbe”. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): kalandorbanda; kalandorélet; kalandorhajlam; kalandornő; kalandorregény; kalandortermészet; kalandorterv; kalandorvállalkozás; kalandorvonás.
kalandorkodik; kalandorság.
