kalács
kalács főnév -ot, -a
1. Finomlisztből tejjel – olykor vajjal, cukorral, tojással – a kenyérhez hasonlóan készített (s rendsz. vastag fonatba font, majd tojásfehérjével megkent), tepsiben sütött tésztaféle. Hófehér, fonott kalács; ® lakodalmi kalács; ® kulcsos kalács; mazsolás, ünnepi kalács; egy darab kalács; kalácsból v. kalácsot ® szeg; kalácsot ® dagaszt; kalácsot süt; ® tyúkkal, kaláccsal tart vkit. Kaláccsal issza a kávét. Ha egy percig vár kegyelmed, Lesz kalácsom, új sütésü. (Arany János) Sütünk, főzünk | s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényeskedik, fényesedik fonatja. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) <A finom ételekkel való ellátottság, ill. a jómód jelképeként.> Más szegény ember szájából kivenni a kenyeret, mikor őneki kalácsa van … (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Általában finomabb tésztából készített, ízesített v. töltött (főleg henger alakú) sütemény. Diós, mákos kalács. Habos kávét kaptunk, kalácsot, de olyan kalácsot, amelynek közepében barna csokoládés rétegek voltak. (Kosztolányi Dezső)
3. Vkinek a térde kalácsa: térdkalácsa. Nagyot sújték feléje …, s a térde kalácsát találtam. (Jókai Mór) Egy sebesült mellett haladtam el, kinek térde kalácsát … sodorta el valamely három fontos [lövedék]. (Vajda János)
Szólás(ok): adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot: tanácsot, tervet, ötletet adnak, de a megvalósítás lehetőségeit, kül. a szükséges pénzt nem adják meg; (bizalmas) keresztanyád v. öreganyád térde kalácsa!: <elutasító válaszként, ellenzés, tagadás kifejezésére:> szó sincs róla!
Szóösszetétel(ek): 1. kalácssütés; kalácstészta; kalácstörmelék; 2. kürtőskalács; mézeskalács; tejeskalács; térdkalács.
kalácsos.
