kakas
kakas főnév -t, -ok, -a, (népies) kokas
1. Általában a tyúkfélék hímje. Két kakast lőtt. Nagy zenebonával csap fel … a levegőbe egy falka fogoly. A vén kakas sötétfoltos hasa … kiválik a többi közül. (Bársony István) || a. A házi tyúkok hímje, amelynek díszes tolla, nagy taréja és kukorékoló hangja van. A kakas vámja ¬; a kakas kukorékol; a kakas csípje meg (® megcsíp). Levágott ebédre egy kakast. Nem a kakas szavára kezd viradni, De a kakas kiált, merthogy virrad. (Madách Imre) [Fiatal asszonyok éneke.] A hajunkat kontyba kötjük, | lépegetünk, úgy ringatjuk, mint a kakas a taréjját. (József Attila)
2. <Rendsz. az éberség, a vigyázás jelképeként:> kép- v. szoborszerűen ábrázolt kakas. ® Gall kakas. A kálvinista kakas … ott áll az egyik tornyon. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Szélkakas (1). Délnek fordult a kakas. Kakast szerelt a kéményre. Pok várának magas tornyán A vas kakas csikorog. (Kisfaludy Sándor)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Nagy nemi képességű v. magát ilyennek mutató férfi. Vén kakas: öreg férfi, aki még mindig fut a nők után. Nagy kakas volt világéletében. Fene egye a vén kakasát – ripakodik a festőre. (Gelléri Andor Endre)
4. (bizalmas, tréfás) Mérgesen verekedő, öklelőző gyerek. Mérges kis kakas ez a fiú. (szójárás) Két kis kakas összeveszett.
5. (átvitt értelemben, tájszó) Kisfiú hímvesszője.
6. (átvitt értelemben, népies) Vörös kakas: <rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> tűz(vész). Felrepül, felszáll, leszáll vhova a vörös kakas: kigyullad vmi; tűz(vész) keletkezik vhol; vkinek a házára küldi a vörös kakast: felgyújtja vkinek a házát. Fenyegető levelek szórattak szét, melyekben az uraság minden épületére a vörös kakas leszállása ígértetett. (Eötvös József) Mához egy hétre Lohinára röpül a veres kakas. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben) <Némely (vadász)puskán és pisztolyon:> az elsütő szerkezetnek az a része, amely a cső hátulsó végéhez van szerelve, és elsütéskor a töltény gyutacsára csapódva ezt működésbe hozza. Felhúzza, leereszti a kakast. Miska … puskája kakasát felvonta. (Eötvös József) A lovat eloldotta, s a kantárt odaadta a legénynek, aki a töltött pisztolyt még mindig felvont kakassal tartotta. (Móricz Zsigmond)
8. (átvitt értelemben, tájszó) Szépen kipattant pattogatott kukorica.
Közmondás(ok): kakas is úr a maga szemétdombján: mindenki úr a maga házatáján, rendelkezési körében.
Szóösszetétel(ek): 1. kakasbab; kakascímer; kakasfejű; kakaskukorékolás; kakasszakáll; kakasszállás; kakastoll; kakasugrás; kakasvám; 2. fácánkakas; fajdkakas; fogolykakas; pulykakakas; szélkakas.
kakasos.
