kaján
kaján melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, aki csúfondáros kárörömmel v. irigykedve, epés rosszakarattal szemlél, v. ilyen természetű megjegyzésekkel kísér vmit. Kaján ember. Szép volt, mintha angyalnak készült volna; gonosz volt, mint egy kaján asszonyszemély. (Eötvös Károly) Kaján volt, rettenetesen tudott nevetni, ha más valakit baleset ért. (Móricz Zsigmond)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Kaján beszéd, irigység, mosoly. A boltajtónál visszafordult kárörvendő, kaján szemekkel. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre emlékeztető, hozzá hasonló tulajdonságú <jelenség, dolog>. Kaján sors, végzet. A nagyra szülötteket Naggyá lenni kaján végzet irígyeli. (Vörösmarty Mihály) Évek, ti még jövendő évek, … Kaján elődötök, a mult, Adós maradt sok szép örömmel. (Arany János)
II. főnév -ok v. (régies) -ak, -t (ritka) Kaján személy. Te sírsz-e? lássad, … megtanuljuk a siralmat is. | De ne bánd, kik ezt okozzák, a kajánok Örömben sírni nem fognak soha. (Vörösmarty Mihály)
kajánkodik; kajánság.
