kagyló
kagyló főnév -t, -ja
1. (állattan) Nyálkás testű, fej nélküli kis állat; testét záróizmokkal összecsukható héjának két teknője védi; álló- v. folyóvizekben él. || a. (állattan) Kagylók: a puhatestűek törzsének egyik, sok fajt magába foglaló osztálya (Lamellibranchia).
2. Ennek az állatnak meszes, rendsz. ovális, domború, két szétnyitható teknőből álló üres héja, ill. annak egyik teknője. A gyerekek sok kagylót szedtek a tó partján. || a. Egyes tengeri csigafajok tekervényes, díszes, üres csigaháza. Mindenféle csodadolgok voltak a Döme bácsi belső szobájában …, nagyszerű agancsok és egy kagyló, amiben a tenger zúgása hallatszott. (Babits Mihály)
3. Telefonkagyló. ® Felveszi a kagylót; leakasztja, visszateszi a kagylót. Arra riadt fel …, hogy éjjeliszekrényén a telefon velőtrázóan csenget. Lekapta a kagylót. (Hunyady Sándor) A nagy csöndességben megszólalt a telefon … sóhajtva-fújva fülemhez veszem a kagylót. (Gelléri Andor Endre) || a. (rádiótechnika) (A detektoros) rádióvevő készülék fülhallgatója. A füléhez szorította a kagylót.
4. Olyan falba épített mosdótál, amelynek alján lefolyónyílás van. Ha mosakodtál, öblítsd ki a kagylót. || a. A vízöblítéses illemhely porcelánból készült medencéje. A vécé kagylója.
Szóösszetétel(ek): 1. kagylódísz; kagylófesték; kagylófüzér; kagylógyűjtemény; kagylólenyomat; kagylómedence; kagylómű; kagylópénz; kagylótan; kagylóteknő; 2. fülkagyló; gyöngykagyló; telefonkagyló.
kagylós.
