kaftán
kaftán főnév -t, -ok, -ja, (régies, ritka) kaftány
1. Bokáig érő, bő (rendsz. fekete) férfikabát, ortodox zsidók v. általában keleti népek viselete. Egy szép török gyermek … Az egyik válláról szép bársony kaftánját Lebocsátá. (Zrínyi Miklós) A kaftánt a derekán fehér zsinór tartotta össze. (Gárdonyi Géza) A török követ hosszú szakállú ősz ember volt, drága ruhába öltözve, selyem kaftánba. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Hosszú, bő, kényelmes férfi házikabát. Egy nyolcvan év felé járó öregúr, pompás virágos selyem kaftánban … fekszik … az atlasz ottománon. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kaftánviselet.
