kadencia
kadencia [ë v. e] főnév ..iát, ..iája, (csak az 1, 2. jelentésben:) kádencia (régies írva: cadentia is)
1. (irodalomtudomány, régies) Rím, ill. egy másik szóra rímelő szó. Verseghy rímszótárának címe: A cadentiák lajstroma. „Csitt rabláncok csörgési csitt! | Ne visítsatok egy kicsit –” … | Ez ám a kadencia! (Arany János) Így esett ki a Tahó uram verséből két kádencia egyszerre, a Kató és a Fakó. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Szépen hangzó, gyak. ritmusos, találó, bölcs v. tréfás mondás; rigmus. Erre mondj kadenciát!: erre felelj vmi okosat, ha tudsz; mindenre tud kadenciát: mindenre megfelel, mindenre tud mondani vmi bölcs mondást, idézetet, (ellen)érvet, talpraesett, elmés, a szöget fején találó, gyak. ravaszul megfogalmazott megjegyzést. No gonosztevő, erre találj mostan cadentiát, dörmögé a nagyherceg. (Jókai Mór) Arra találjon kadenciát Stofi bácsi … (Mikszáth Kálmán) Máskor mindig a sógornő beszél! Mindenre tud kádenciát! (Herczeg Ferenc)
3. (zene) <Zeneműben> jellegzetes befejező rész(let); szabályszerű zenei befejezés, zárlat.
Szóösszetétel(ek): kadenciaalak; kadenciafaragó.
kadenciás; kadenciázik.
