kád
kád főnév -at, -ja
Általában bádogból, kőből v. ritk. fából készült, hosszúkás v. kerek, víz v. más folyadék tartására haszn. nagy űrtartalmú edény.
1. Fürdőkád. Kádban fürdik. Elnyúlt a kád langyos vizében. A fürdővizet leeresztette a kádból. Kisúrolta a kádat. [A szobalány] lélegzeni sem ért rá … Kádakat mosott ki, ágyazott, söpört. (Hunyady Sándor)
2. Fából készült, nagy űrtartalmú, magas, rendsz. füles, nyitott tetejű, kerekded v. hosszúkás alakú edény, amelyet háztartásban, mezőgazdaságban különféle célokra használnak. Káposztás kád; must ® alá való kád. Esővizet gyűjt egy kádba. A szőlőt a puttonyból kádakba öntik. A szőlőben csak egy domboldalba vájt üreg [volt], amelyben … prés állt és néhány kád és hordó. (Gárdonyi Géza) Benn a présházban, a nagy kád oldalán … sorakoztak a krétával írt évszámok, melyek az esztendei termést jelezték. (Babits Mihály)
3. Különféle ipari anyagok áztatására, erjesztésére, folyadékok tárolására haszn. ilyen edény. Csávás kád; sörfőző kád. Végigmentek a sörfőzde különböző párló- és szűrőtermein is, óriási kádak és katlanok mellett. (Babits Mihály)
4. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi egy kádba belefér. Egy kád must. Egy kád vizet eresztett. Maguk azt a kád aranyat keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikor a Kossuth apánk kiadta neki a nyargalót [= elkergette]. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): 1. kádfedél; kádtérfogat; 2. cserzőkád; erjesztőkád; festőkád; fürdőkád; szűrőkád; taposókád.
kádas.
