kacsa

Teljes szövegű keresés

kacsa főnév kacsát, kacsája, (tájszó) kácsa
1. Házi szárnyasként tartott, rendsz. fehér tollú, lapos, sárga csőrű, esetlen járású, jól úszó, sohasem repülő, gyorsan hízó, ízes húsú állat; réce, ruca (Anas domestica). Hízott, kövér, sovány kacsa; a kacsa hápog; kacsát ® töm; kacsát úsztat, vág. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, tréfás) nyeli, mint a kacsa a nokedlit: gyorsan, mohón bekapja, nyeli.  A pocsétában egy vén kácsa gázol. (Juhász Gyula) Egy kácsa … felriad, | totyog, farát mozgatja, meg-megáll, | majd hármat hápog. (Radnóti Miklós)
2. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Sült kacsa; kacsát süt; szereti a kacsát. Ebédre kacsa volt.  A fánk puffadoz a zsírban, | kácsa, csirke, pulyka fő. (Kosztolányi Dezső)
3. Vadkacsa. Kacsára vadászik. Három kacsát lőtt.
4. <Kórházakban> olyan üvegedény, amelybe fekvő beteg férfiak vizelnek.
5. (sajtónyelvi) Valótlan hír. Hírlapi kacsa. Kacsa volt az egész!  Megüthette füledet a hír, mi kacsa gyanánt az egész hírlapvilágot berepdeste. (Arany János) Nyilatkoztak a doktorok azon hírlapi kacsa ellenében, hogy az Altorjay sebe életveszélyes volna. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. kacsahang; kacsahápogás; kacsajárás; kacsales; kacsamáj; kacsamell; kacsaól; kacsapecsenye; kacsasült; kacsatojás; kacsatömés; kacsavadászat; kacsazsír; 2. kiskacsa; vadkacsa.
kacsás.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT