kacér [1]
kacér [1] melléknév -an v. -ul, -abb
1. Olyan <személy, főleg nő>, aki viselkedésével, öltözetével másnemű személy(ek) érdeklődését, tetszését, érzéki vonzalmát felkelteni v. kihívni igyekszik. Kacér leány; kacér menyecske. S mellettem hirtelen egy kacér lány terem; Megölel, megcsókol, orcám simogatja. (Tompa Mihály)
2. Az ilyen személyre jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás, öltözet>. Kacér mosoly, szavak, szem, tekintet, viselkedés. Kacéran pillantott a fiatalemberre. [A házasságtól] Mindkettő fél … És csak kacéran szenveleg. (Gyulai Pál) Arcán kacér, eddig nem látott mosolygás jelent meg. (Krúdy Gyula)
3. Kacérságot kifejező, erre valló <tárgy, ruhadarab>. Színes és kacér köntösbe bújva Gáláns regények és pikáns novellák … (Juhász Gyula)
kacéros.
