kacag
kacag ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan (kissé választékos) Torokból jövő, elaprózott hangokat hallatva, fennhangon, többnyire vidáman, önfeledten nevet. Boldogan, jóízűen, keserűen, szívből kacag. Egy cigarettát eldobott, s kevély | száját elhúzva kacagott. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (kissé választékos, túlzó) <Csak néhány szókapcsolatban:> vmilyenre v. vmire kacagja magát: nagyon jóízűen annyit nevet, hogy többet nem is lehet. Betegre kacagja magát. || b. tárgyatlan és tárgyas (kissé választékos) Kacag vkin, vmin v. (ritka) vkit, vmit: a) vki, vmi kacagásra ingerli, mulattatja. Kacagott a bohócokon. Előállott Jóka, levette kalapját, | Szégyenli erősen, mert nagyon kacagják. (Arany János); b) kárörvendő, gúnyos v. fölényes, lenéző magatartást mutat vki, vmi iránt. Csak kacagott rajtam. Ezen csak kacagni lehet. Holtig kacagnók a nyüzsgő világot… (Ady Endre)
2. tárgyatlan (tájszó) Nevet. Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elkacag; felkacag; kikacag; végigkacag; visszakacag.
kacagó; kacagtat.
