kábít

Teljes szövegű keresés

kábít ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. tárgyas Kábít vkit: <anyag, vegyszer> az érzékszervekre hatva vkinek az érzékelésében, öntudatában tompaságot, szédülésre emlékeztető zavart, homályt okoz, kisebb-nagyobb mértékben kábává (1) tesz vkit. Ez a cigaretta kábítja az embert. || a. (tárgy nélkül) Az alkohol, az ópium kábít. Kábít ez az erős jázminillat.
2. (ritka) Kábít vkit: <váratlan, meglepő, megdöbbentő esemény, erős érzéki élmény> kábulatszerű állapotot idéz elő vkiben.  Gyenge sikoltással Leilának, bús szava zendűl … Fájdalom és vegyes ámúlat kábítja. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) A világos látástól, józan megítéléstől szemfényvesztéssel megfosztani törekszik vkit; ámít, bódít, szédít. Ígéretekkel kábítja áldozatait. || a. (tárgy nélkül) (költői)  Büdös úr-szag, pénz-szag, sehol így nem kábít, Minden: változásért és újért kiált itt. (Ady Endre)
Igekötős igék: elkábít.
kábítás; kábító.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT