kabin
kabin főnév -t, -ok, -ja
1. <Fürdőben, uszodában, strandon> vetkőző-, ill. öltözőfülke. Kabint nyittat, vált. A kabinok mind foglaltak. Ó, a korhadó faház s ezer áldott hasadéka! | ó, a reteszes kabin! ó, az ifjú vér játéka! … (Babits Mihály)
2. <Hajón> utas-, ill. hálófülke. Első osztályú kabin.
3. <Repülőgépen> a pilóta elkülönített fülkéje. || a. (ritka) <Vmely nagy gépen> a gépész v. vezető fülkéje. A daru kabinja. || b. (ritka, műszaki nyelv) A lift járószéke.
Szóösszetétel(ek): kabinablak; kabinajtó; kabinbérlő; kabinfosztogató; kabinkoffer; kabinkulcs; kabinpincér.
