jó
jó melléknév és főnév
I. melléknév ® jól, középfok: jobb, felső fok: legjobb.
I. Életszükségleteink szempontjából, gazdasági v. technikai szempontból kedvező, célravezető.
1. Olyan <tárgy, anyag, jelenség>, amely szervezetünkre, ill. vmelyik érzékszervünkre kellemesen hat. Jó víz, levegő, meleg; jó illat, íz, szag; jó idő, időjárás; olyan, hogy jobb se ® kellett. Kellemes a jó napsütésben sütkérezni. Milyen boldogság most a jó meleg szoba, S meleg szobában a barátságos család! (Petőfi Sándor) Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek. (Arany János) Pirosló abrosz, friss szalonna, Búbos kemence, jó meleg. (Juhász Gyula) || a. Olyan <étel, ital, élvezeti cikk>, amelyet kellemes íze és tápláló volta miatt szívesen fogyasztunk. Jó bableves; jó bor, sör; jó kolbász, szalonna; jó sütemény, tészta; jó dohány, szivar. Jó a csirkepaprikás tejfölösen. Jobb a bor, mint a sör. Jó bort iszik annak a gazdája, Most jött ide – nincs egy félórája. (népköltés) Be-bekukkantott a konyhába … egy kis palacsintát lopni azon melegiben a sütővasról, úgy jó az. (Mikszáth Kálmán) Harangszós, nyári délutánokon … jó kis kávékat csinálok magamnak. (Kaffka Margit)
2. Általában az emberi természetre kedvező, igényeinknek, szükségleteinknek megfelelő. Jó ellátás, élelmezés, élet, konyha, koszt; jó dolga, élete, sora van; jobb sorsot érdemel; jó állása, gazdája, helye van; jó helyen van; ennek nem lesz jó vége ¬; sétálni, utazni jó; jobb ülni, mint állni; jóra v. jobbra fordít vmit; jóra v. jobbra fordul vmi. Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa; Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak. (Petőfi Sándor) A kutyák lefeküdtek lustán … Talán azt morogták, hogy beh jó úrnak lenni. (Mikszáth Kálmán) Olyan jó dolguk van, hogy az anyjuk kötőjében se volt olyan. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely kívánságnak, érdeknek, célnak megfelelő; kedvező, előnyös, alkalmas, célravezető. Jó alkalom, idő vmire; jó rend ¬; jó helyen keresgél; jó helyen ¬ tapogat; jó helyen ¬ tapogatódzik; jó helyen ¬ van vki, vmi vkinél; jó helyre ¬ megy, fordul; jó módon; jó néven ¬ vesz; (régies) jó szerrel: könnyen; jó lesz ¬ (vmit tenni); jónak ítél, gondol, lát, mond, vél vmit. Jó nekem ez a kisebbik. Jó lesz ezt alaposabban szemügyre venni. De jó volna egy pohár bor! Jó volna egyet sétálni. Jó, hogy magunkra maradtunk. (Isten) tartsa meg (® megtart) jó szokását. A Nyiren-é, vagy az Erdő- | Háton, vagy hol esett, jó szerrel nem jut eszembe … (Fazekas Mihály) Hé, nagyurak, jó lesz tán szóbaállni | Kaszás népemmel, mert a Nyár heves. (Ady Endre) Jó volna most megállni ablakod Alatt egy édes, fájó szerenáddal. (Tóth Árpád) Be jó, hogy messze voltam | s úgy fáj, hogy messze voltam … (Babits Mihály) || b. Olyan <időszak>, amelyben vki frissnek, tettre késznek érzi magát, s minden a kívánsága szerint történik, dolgában sikerrel, szerencsével jár. Jó napja van: a) olyan sikeres, szerencsés napja van, amelyen jól mennek dolgai; b) olyan napja van, amelyen engedékeny hangulatában van. || c. <Az életviszonyok, a társadalmi élet tekintetében> kedvező, szerencsés <idő, időszak, helyzet, állapot>. Jó gyermekkora volt; jobb ® napokat látott. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor. (Vörösmarty Mihály) Jobb időkben … Hű maradtam gyöngéidhez, oh kabát. (Arany János) Nem jó világ járt akkor ott … (Jókai Mór) A késő gyermekek … csak a régi jó időkre, a szavakra, a jelszavakra emlékeznek. (Móricz Zsigmond) || d. (sport) <A verseny, a játék kimenetele, eredményessége szempontjából> megfelelő. Jó helyezést ért el. Jó időt úszott. Sok jó labdát adott előre.
3. <Anyagi, gazdasági szempontból> előnyös, hasznos. Jó kereseti lehetőség. Jó vásár volt. A termés jónak ígérkezik. Jó üzletet kötött. Ennél el sem képzelhetsz jobb üzletet! Velem jó fogást csinált a takarékpénztár. (Tolnai Lajos) || a. Bizonyos növények termesztésére alkalmas, bőséges termést hozó <föld, talaj>. Át kell ültetni jó talajba. Ennek a fajtának jobb talaj kell. Alszik a sűrű, jó magyar föld. (Tóth Árpád) || b. <Gazdasági szempontból> megfelelő, kedvező <idő, időjárás>. Jó nevelő idő. Az idén jó idő járt a szőlőre. Ez az esztendő jobb volt a kukoricára, mint a búzára. Kell is jó eső még S északi szél, hűs idő, a kései vetésre. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jó esztendők jártak a birkákra? (Csiky Gergely) || c. Értékálló <pénz, értékpapír>. Jó forint, valuta; jó pénz: a) kellő fedezettel bíró, értékálló pénz; b) érvényes, forgalomban levő érme v. bankjegy. Az egész láda nem ér jó pénzben húsz tallért. (Jókai Mór) Igazi jó pénzt adtam értük. S ahol ni, nem lett semmi foganatja. (Mikszáth Kálmán)
4. <Életünknek, sorsunknak v. általában vmely adott helyzetnek a további alakulása szempontjából> kedvező, ill. ilyen alakulást ígérő, jelző <mozzanat, tény>. Jó hír, jel; jó reménység, szerencse; jó szerencsét ¬; jó alakulás, fordulat; a legjobb esetben; jó órában ¬ legyen mondva! Jó, hogy szólsz. Még jó, hogy eszembe jutott. Adjon isten jó szerencsét Annak az anyának Aki fiát fölnevelte Lovas katonának! (népköltés) A cár hallgatott. Ez jó jel volt. Puskin bátorságot nyert tovább beszélni. (Jókai Mór) Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. (Ady Endre) || a. Jó angyala, szelleme vkinek: a) vigyáz vkinek minden lépésére; b) jótékony hatással, befolyással van vkire.
5. Vidám, derűs <lelkiállapot>. Jó hangulat, kedély; jó hangulatban; jó kedélyállapotban.
6. <Köszönésben, búcsúzkodásban:> kellemes, kedvező. Jó reggelt ¬ (kívánok)!; jó napot ¬!; jó estét ¬!; jó éjszakát ¬!; jó éjt ¬!; szép jó reggelt!; pálinkás jó reggelt!; nyugodalmas jó éjszakát!; jó munkát!; jó nyaralást! Szívem küldöm, ez ó frigyládát S kívánok harcos, jó napot. (Ady Endre) Jobb volna elköszönni: jó éjt | e eldobni ezt a nagy világot, | mint egy dióhéjt. (Kosztolányi Dezső)
II. A társadalmi élet, az erkölcs követelményeinek megfelelő.
1. Erkölcsi tekintetben kifogástalan <személy v. cselekvés, magatartás>. Jó útra ® tér. Nem mindenki jó, aki annak látszik. Jó szándékból követte el a rosszat. (szójárás) Sok jó ember elfér kis helyen. Az életnek tengerében Két örvény van: szív és ész, A kettőnek egyikében A jobb ember könnyen vész. (Kisfaludy Sándor) Na, csak nem jó járatban van az a fiú … (Mikszáth Kálmán) || a. Kifogástalan magaviseletű, engedelmes. Jó gyerek; jó kislány. Legyetek jók, gyerekek! Ezután is jó légy, Morzsa, | Kedvet ne kapj a tyúkhusra. (Petőfi Sándor) || b. Szülei iránt szeretetet, hálát, hűséget tanúsító <gyermek v. felnőtt>. Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú és gyámolítsad őt. (Petőfi Sándor) || c. (bizalmas) Jó vki vmennyi összegig v. összegre: van hitele, fizetőképes vmely mértékig. Csak jó vagyok még neked 100 forintig v. (ritka) forintra. Minden ismerősétől, addig, míg ő … jó – egy kis kölcsönt kér. (Tolnai Lajos) || d. (régies, gyak. gúnyos) <Megszólításban megtiszteltetésként v. kedveskedésként:> tisztelt, kedves. Jó uram!; ® nagy jó uram! Eljöttem azért a fiúért, nagy jó uram. (Mikszáth Kálmán) Bolondokat beszélsz, jó Hegedűs. (Gárdonyi Géza) Ejh, jó urak, dicső urak, | Ilyen gyávák a Góliátok? (Ady Endre) Vékony kezem megfogta jó anyám. (Kosztolányi Dezső) || e. (olykor gúnyos) <Megemlékezésben, emlegetésben:> tiszteletre méltó, tisztelt emlékű. Elfeledkeztek földi édes hazájukról, jó Magyarországról. (Jókai Mór) Jó Ilosvai Selymes Péter, | Néha-néha úgy-úgy szeretnék Elborozgatni őkelmével. (Ady Endre) || f. (gyak. középfokban) (gúnyos) Közismerten megbízhatatlan, könnyelmű, laza erkölcsű <ember>. Jó alak ¬; jobb alak; jó v. jobb cég; jó firma ¬; jó pipa ¬.
2. Békés, szelíd természetű, másokhoz gyengéd, barátságos. ® Áldott jó; áldott jó ember; ® testi-lelki jó barát; jó szomszédja van. Szóláshasonlat(ok): olyan jó, mint egy falat ® kenyér. Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. | Egy jó öreg ember benne a kocsmáros. (Petőfi Sándor) A doktor bácsi. | Áldott aranyember … | Oly tiszta és jó. (Kosztolányi Dezső) Vidám és jó volt s tán konok, | ha bántották vélt igazában. (József Attila) || a. <Udvarias kifejezésekben:> készséges, előzékeny, szíves. ® Lesz(el) v. lenne, lennél (oly v. olyan*) jó? Légy oly(an)* jó, tedd meg ezt nekem! Talán oly jó lenne, és őt, a járatlant oda kísérné … (Mikszáth Kálmán) || b. Tapasztalatlan, jóhiszemű, hiszékeny; naiv. Jó bolond ¬;a jó vidékiek ¬. Anyja kémli hű szemekkel – Jó öreg! | Azt gondolja, fiacskája Tán beteg. (Vörösmarty Mihály) Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard, Igy látni a szegény jó népet, Igy ont majd vért, majd verítéket. (Petőfi Sándor) || c. Jó lélek: a) becsületes, jó érzésű ember. Minden jó lélek megbotránkozott a faluban. (Mikszáth Kálmán); b) őszinte jóakarat, jóindulat. Megszállja a jó lélek. A török hadba jó lélek látszott szállani. (Jókai Mór); c) nyugodt lelkiismeret. Jó lélekkel ajánlhatom. Újra lefeküdt jó lélekkel. (Mikszáth Kálmán) || d. Jó szó: az alkalomhoz, a hangulathoz illő, okos, gyöngéd, emberséges beszéd. ® Hajlik a jó szóra. S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe. (Petőfi Sándor) Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, | jó szóval oktasd, játszani is engedd | szép, komoly fiadat! (József Attila)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. Olyan <kapcsolat, viszony>, amelyet bizalmatlanság, félreértés, harag v. más zavaró körülmény még nem rontott meg. Jó barátságban él, van vkivel; jó lábon ¬ áll vkivel. Jó barátság fejlődött közöttük. Végül is jó házasság lett belőle. Jó viszonyuk évek óta nem változott. Ha jó lábon lesztek velünk, Mocsáritokban mindig lesz esővíz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (csak birtokos személyragos jelzett szóval) Jó embere vkinek: számíthat rá, megbízhat benne, támogatja. Gyerünk csak be Bajáki tanító úrékhoz, mindig jó emberünk volt az nekünk. (Móra Ferenc)
4. (1945 előtt) <Tekintélyre, rangra, származásra nézve> előkelő, az uralkodó társadalmi körökhöz tartozó. (szójárás, bizalmas, tréfás) Megesik, megtörténik, előfordul (ilyesmi) a legjobb ® családban is; jó családból származik; jó v. jobb házból való: nem jómódú, de rendezett viszonyok közt élő, tisztességes házból, családból való <személy>; jó hangzású ® neve van. Azt vigyázod, hol egy polgár, aki gazdag s együgyű, Jó családból származott, de perpatvartól rettegő. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szokásban volt akkor, … hogy a jobb házból való leányok … egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán) Délelőtt féltizenkettőkor van a csöndes mise. Erre az előkelő osztály jár, megyei urak, jobb hivatalnokok. (Kosztolányi Dezső)
5. <A társadalmi érintkezésben:> megnyerő, finom, udvarias <magatartás>. Jó fellépése ← van; jó megjelenése, modora van.
III. A maga nemében v. vmely szempontból kifogástalan, kiváló, értékes.
1. Céljának, rendeltetésének kifogástalanul megfelelő <anyag, eszköz, szerv, intézmény>. Jó festék, gyapot, olaj, szén; jó fényképező gép, rádió; jó szerszám; jó cipő, kabát, kalap; jó iskola, könyvtár, színház; jó kórház, szanatórium; jó közlekedés, vasúti összeköttetés; jó szervezés; jó füle van: a) élesen hall; kifogástalan zenei hallása van; b) (átvitt értelemben) azt is meghallja, amit nem neki szántak; jó gyomra van: a) kifogástalan az emésztése, kitűnő az étvágya, sokat tud enni; b) (átvitt értelemben, bizalmas) zokszó nélkül túlteszi magát olyasmin, ami ellen más tiltakozik, fellázad; jó orra van: a) érzékeny, éles a szaglása; b) (átvitt értelemben, bizalmas) éles a szimatja, idejében megérzi, mihez hogyan kell alkalmazkodnia; c) <tudományos kutató> megérzi, hol talál új adatot, milyen forráshoz, adathoz kell folyamodnia, hol van a probléma nyitja, megoldása; jó szeme van: a) élesen lát; b) (átvitt értelemben) élesen, gyorsan meg tudja különböztetni az értékest az értéktelentől, a szépet a rúttól; c) <tudományos kutatásban> meglátja, könnyen fölfedezi az összefüggéseket; nem jó szemmel néz vmit: helytelenít, ellenez vmit; jó szíve van: a) szíve bírja a fáradalmakat; b) (átvitt értelemben) együttérzésre, segítségre kész; jó szívvel: örömmel, készségesen, szívesen; jó szívvel van vki iránt: a) kedves iránta; b) kedveli, szereti; (átvitt értelemben) Jó iskola vki számára vmi: tanulhat, tapasztalatokat szerezhet belőle; jó iskolába járt: (átvitt értelemben is) kiváló oktatásban, nevelésben volt része; sok tapasztalásra volt alkalma; jól kitanult; ellene minden ® fegyver jó. Fekete föld termi a jó buzát. (népköltés) Jó kardja előtt a had rendre ledűl. (Arany János) Tekla néninek lehettek hibái, de azt senki se tagadhatja, hogy nagyon jó szíve volt. (Kosztolányi Dezső) Egészséges, még jó paraszttüdővel | szívják, rágják a port, szénaszagot | s csak esznek, esznek. (József Attila) || a. Kellően fejlett, rendeltetésének kiválóan megfelelő <állat>. Jó hízót ölt. Két jó lova van. Befogám a jó négy ökröt, Jó négy ökröt, jó szekérbe. (népköltés) Viola megsajnálta jó lovát. (Eötvös József) Lustán csámcsog jó-régi jászla mellett. | Öreg jámbor bolond, de jó tehén. (József Attila) || b. Kiváló teljesítményekre alkalmas <emberi képesség>. Jó hallása, nyelvérzéke, színérzéke van; jó feje ¬ van; jó torka ¬ van.
2. Olyan <személy>, aki vmely hivatás, szerep betöltésében, vmely feladat megoldásában, vmely tevékenységben kiváló rátermettséget és gyakorlottságot tanúsít. Jó diák, orvos, tanár, tanuló; jó katona, hadvezér, politikus; jó apa, anya, férj, feleség; jó gazda: a) helyesen, jól gazdálkodó g.; b) (tájszó) módos, vagyonos g.; jó házigazda; jó káder; (bizalmas) jó pofa: eredeti módon mulatságos, tréfás kedvű, másokat szívesen szórakoztató személy; jó társalgó; jó futó, ugró; jó játékos; jó teniszező; jó kézbe kerül: megfelelően irányítják, törődnek vele; jó kézre bíz: gondos, lelkiismeretes, hozzáértő személyre bíz. Kínálgatja őket a jó háziasszony, Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon. (Petőfi Sándor) Noszty Ferenc huszárhadnagy … pompás lovas, jó vívó, jó táncos és nagy kártyás. (Mikszáth Kálmán) Elbeszélgettünk a fiával … Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is. (Kosztolányi Dezső)
3. Egészségre, egészséges szervezetre valló. Jó bőr ¬; (bizalmas) jó nő: csinos, formás, kívánatos nő; jó cúgja ¬ van; jó egészséget ¬ (kívánok); jó étvágyat ¬!; jó kedélyű: olyan <személy>, aki mindig vidám, derűs; jó vérű; jó vére ¬ van v. jó vér van benne; jó állapotban, erőben, színben van; jó húsban ¬ van. Jó húsban levő magas, erős férfi volt. (Jókai Mór) Örökké járt és kalandozott. Egyszóval jó vére volt. (Mikszáth Kálmán)
4. Olyan <külső, testalkat, testrész>, amely vonalaival, formáival kellemes hatást tesz, tetszik; szép. Jó külsejű ¬; jó alakja, arca, feje, lába van. A fiú nyílt jó arca, szép beszélő fekete szemei megnyugtatták. (Mikszáth Kálmán)
5. Általában vmely követelménynek, normának, szabálynak v. kialakult hagyománynak megfelelő. Jó ízlés, szokás; jó írás; jó mértékkel mér; jó magyarsággal beszél, ír. Hős emberségem, várakozz, … Jós és jó magyarságom, | Hívni fog az Élet. (Ady Endre) || a. Művészi, esztétikai szempontból tökéletes, sikerült <alkotás>. Jó dráma, regény, vers; jó darab, film; jó hangjáték; jó kép, szobor; jó nóta, zene, zenemű. || b. Jó vicc: a) sikerült, talpraesett tréfa; b) (emelt hangsúllyal) (argóban) <visszautasító, gúnyos feleletként>. || c. Nem kiváló, de bizonyos átlagos mértéket megütő. Jó átlag.
6. Vmely adott helyzetben helyes, értékes. Jó intézkedés, ötlet, tanács; jó példával jár elöl; a legjobb ® szándékkal sem; jónak v. jobbnak lát, ítél, vél vmit. Ez jó visszavágás volt. Jobbnak látta elhordani az irháját. Gyönge szózatom ne növeljen, de … egyenlítsen a szakadáson, melyet a gróf … hirdetni jónak tartott. (Kossuth Lajos) Én azt teszem – mit jobbnak ítélek. (Arany János)
7. (ritka, költői) Értékes. Jobb része, fele, énje vkinek, vminek; jobb ügyhöz ® méltó buzgalommal. Ez jó mulatság, férfi munka volt! (Vörösmarty Mihály) Isten veled, jobb részem arany álma! | Hű Toldi, Csaba, isten veletek! (Arany János)
IV. Nagyság, erőfok, nyomatékosítás, ráhagyás, igenlés kifejezéseként.
1. Nagyobb, hosszabb, elég nagy, jókora <nagyság, távolság, időtartam, érték>. Jó adag; jó darab; jó darabig ¬; jó ideig; jó ideje; jó időt tölt vmivel; jó utat tesz meg; jó néhány ¬; jó néhányszor ¬; jó összegért; jó pénzért v. pénzen; jó sort ¬; jóval drágább, olcsóbb; jóval korábban; jóval túl vmin. Szörnyen meg vala indulva, Nem is felelt mindjárt, csak jó idő mulva. (Arany János) Már jó útat bejártam, Térdig kopott a lábam. (Tóth Árpád) Jó darabig mentek szótlanul. (Krúdy Gyula) || a. határozói használat(ban) (népies) Jó reggel, jó hajnalban: korán reggel, korán hajnalban. Ha én páva volnék, Jó reggel fölkelnék. (népköltés) Másnap jó hajnalban találkoztak a felek a schönbrunni erdőben. (Jókai Mór) || b. (népies) Olyan <nap- v. ritk. évszak>, amely már túl van a kezdetén. Jó dél, alkonyat, este: késő d., a., e. Jó délre haza értek. (Tolnai Lajos) Jó őszi idő volt már, mikor a nagy hajóval megindult. (Tömörkény István) || c. határozói használat(ban) <Állandósult szókapcsolatokban:> Jó minap: régecskén; jó múltkor: elég régen.
2. határozói használat(ban) <Nagyság, kiterjedés, fokozat, sokaság nyomatékosabb kifejezésére:> számottevően, nagyon. Jó magas alakja van; jó borsos árat fizetett érte; jó nagyot ásított; jó sáros lett a cipője; jó sokáig várt. Jó soká voltunk bolondok, Legyen egy kis eszünk végre. (Petőfi Sándor) Rakott a tűzre, jó nyers fát, az meg sírt. (Móricz Zsigmond) || a. Vmivel, elég sokkal több, mint … Jó fél óráig várt. Megvan ez jó két kiló! Egy jó ágyúlövésnyi távol választott el bennünket egymástól. (Jókai Mór) Fekve töltöttem halálfélelmek közt jó két órát. (Mikszáth Kálmán) Ha má sokat ittál, … egyél meg egy jó késhegy sót, akkor megjózanodol. (Móricz Zsigmond)
3. határozói használat(ban) (népies, költői) Jobb szeret(ne): jobban sz. Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődűl, Jobb szeretne inni kinn a tó vizéből. (Petőfi Sándor)
4. <Határozott tartalom nélküli nyomatékosításul.> Jó kis ¬ kifogás. Az én jó disznópiacomat elnevezték Bendegúz térnek. (Jókai Mór)
5. (gyak. kettőzött alakban is) <Beleegyezés, ráhagyás, igenlés kifejezéseként.> Jó, nem bánom; jó, tudom. Jó, jó, ez nekem is megfelel. Jó, jó, megértettem. Jó, ebben maradjunk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (gyak. kettőzött alakban is) <Csillapító, megnyugtató jóváhagyás, ígéret kifejezéseként.> Jó, jó, elintézem. || b. (gyak. kettőzött alakban is) <Türelmetlen v. ellenvetéssel járó jóváhagyás kifejezéseként.> Jó, csak …; jó, jó, de …! Jó, elég volt már belőle! Jó, jó, csak hagyj már békét! Jó, jó, de előbb lássuk a pénzt!
II. főnév -t, -k v. javak, java v. (ritka) -ja
I. Előny, haszon, ill. vmely szempontból előnyös, kedvező, hasznos, célravezető dolog.
1. Vkire nézve vmely szempontból kedvező, előnyös, hasznos dolog, helyzet, körülmény, sors. Jobb ® híján; jóban, rosszban kitart, együtt marad vkivel; jóba, rosszba belenyugszik; (gyak. gúnyos) elég (volt) a jóból v. (ez már) sok is a jóból!: kezd unalmassá válni; ne vigyük túlzásba a dolgot; elég volt belőle; jóra v. jóvá ® hoz vmit; jóra vezet, visz vmi; nem ® visz jóra; jóra vár; jót hoz vmit; jót remél, vár, kap vkitől; jót, jókat kíván vkinek; <köszönésben:> minden jót kívánok! ® Azon jókat! Mi jóban jársz, fáradsz? Mi jót hoztál? Mi jóval jöttél? Halandó! | A jó hamar múlandó! (Kisfaludy Sándor) János hajdú … ezzel fogadta az érkezőket: „Mi jót hozott?” (Mikszáth Kálmán) Mért lesz vége, pajtás, Az ifjonti jóknak? (Tóth Árpád) || a. Vkire, vmely szempontból kedvező hír, ítélet, vélemény. Jót ® beszél vkiről; jót hall vki felől; jót hall, mond vkiről; semmi jót nem hagy vkin: minden rosszat elmond róla. Bizony nem mondhat jót a boldogultról. (Mikszáth Kálmán)
2. (gyak. többes számban) Szükségletek, vágyak kielégítésére alkalmas tárgy v. tárgyak összessége. A földi, a világi jó, jók v. javak; bővelkedik, dúskál a jóban; minden jóval ellát v. elhalmoz vkit. Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, … Vész és gyalázat el ne rántsanak [= tántorítsanak]. (Arany János) Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. (Ady Endre) || a. (rendsz. többes számban v. birtokos személyraggal) Javak, (javakat, javai): olyan dolgok, tárgyak, amelyek emberi szükségleteket elégítenek ki, s amelyeknek anyagi v. szellemi értékük van. Anyagi, szellemi javak; ® elhagyott javak; a javak elosztása, termelése. Vádollak, honáruló: Csempészetért az állami javakban. (Madách Imre) || b. (népies) Kívánatos, ízletes étel, ital; étel-ital. Torkig lakik a jóból; a kelleténél többet bevesz v. beszed a jóból: becsíp, berúg; nem veti meg, szereti a jót. A sok asztal immár rakva és Föl van szerelve minden drága jóval. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (rendsz. birtokos személyragos alakban) Vkinek a haszna, előnye, érdeke. Vkinek a java; javára szolgál, válik vkinek; lemond vkinek a javára; jót akar vkinek; vkinek a javát akarja. Én csak a javadat akarom. Mindig a nép javát tartja szem előtt. Már 2 : 0 a mi csapatunk javára. Minden nép, ha javát ismeri, nagy, szabad S boldog. (Berzsenyi Dániel) A légváltoztatás nagyon javára szolgált. (Jókai Mór) Jobban meg tudom ítélni, mint te, mi válik javadra. (Csiky Gergely) Tudásod és bátorságod nagy javára válhatik a nemzetnek. (Gárdonyi Géza) || a. Vkinek a javára ír v. könyvel el vmit: a) (pénzügy) vmely összeget vkinek a számláján a követeléshez csatol; b) (átvitt értelemben) vkinek érdeméül ismer el vmit. Nagy csirkefogó ugyan, de ezt a tettét javára kell írni! || b. Jót tesz vkinek vmi: a javára válik, gyarapodik tőle, használ neki. Nem jót tesz neked az az ital! (Jókai Mór) Már hordták az inasok körül a friss forró puncsot, ami igazán nagyon jót tett a felzaklatott idegeknek. (Móricz Zsigmond) || c. <Fenyegető figyelmeztetésben:> ha jót akar: ha nem akar vmi bajt, veszedelmet, kellemetlenséget magára vonni. Eredj, ha jót akarsz!
II. Erkölcsi szempontból kiváló, értékes személy, cselekedet, magatartás, eszmény.
1. Az, ami erkölcsi értelemben követelmény, ami az erkölcsi elvekkel, törvényekkel, szabályokkal megegyezik. A jó és a rossz; a jó és a gonosz tudásának fája; a legfőbb jó. Jóról és rosszról nem gondolkozom, | csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a. Erkölcsileg helyes törekvés, igaz ügy. Jóban ® járó ember; nem jóban jár; nem jóban töri a fejét; segíti, támogatja a jót. Győzni fog itt a jó, De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerűl. (Petőfi Sándor) Testvér-szívemet | és agyamat … gyötörtem a | jóért, a jobbért, igazságokért. (Szabó Lőrinc)
2. Erkölcsi értelemben jó, becsületes, derék ember. A jók és a gonoszok; jobb(ak)at is ® akasztottak nála. Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni: A jók s a gonoszak. (Petőfi Sándor)
3. Tiszta erkölcsiségre, emberséges érzésre, segítő készségre valló cselekedet. Elöl jár a jóban; jóért rosszal fizet; jót jóval viszonoz; sok jót tesz vkivel. Nem sok jót várhatunk tőle. Udvara közzé vőn [= vett] fejedelmi sorral, Szolgálni tanáccsal engede és karral … Én hát ennyi jóért ne fizetnék jóval? (Arany János)
III. Általában vmely normának, követelménynek megfelelő személy, dolog.
1. Vmire alkalmas, vmely szempontból kiváló személy. Csak a jókat alkalmazzák, a többieket elbocsátják. || a. (gúnyos) Vmire a legkevésbé sem alkalmas személy. Jóhoz fordul!; jóra bíztad!; jótól kérdi!; jótól kér tanácsot!; jótól tanul!; jóval kezdett ki!: olyan emberrel kezdett ki, akivel nem egykönnyen tud elbánni. Ugyan jónak beszélt, ha Mácsiknét akarta csillapítani … (Mikszáth Kálmán)
2. Vmely követelménynek megfelelő, vmely szempontból kiváló, értékes dolog. Az a jó benne, hogy … Azért van benne vmi jó is. Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? (Petőfi Sándor) Kézműves is ha jónál jobbra tör, Becsvágyban elvész a tanult ügyesség. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (bizalmas) Jókat mond: okos, találó, szellemes, kacagtató megjegyzései, mondásai vannak. || b. Jóra magyaráz vmit: a) helyesnek, b) kedvezőnek tüntet fel vmit.
3. Jóba(n) van vkivel; jóba(n) vannak (egymással): a) bizalmas, bensőséges viszonyban, jó barátságban vannak. A faluba ők mindenkivel jóba voltak. (Móricz Zsigmond) b) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) szerelmi viszony van közöttük.
4. (iskolai) A jelesnél egy fokkal rosszabb, a közepesnél, ill. az ellenségesnél egy fokkal jobb előmenetelt jelző osztályzat. Jóra felel, vizsgázik. Történelemből jója van.
IV. Vminek értékesebb v. nagyobb része, vmiből nagy(obb) mennyiség.
1. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a java; felső fok: legjava: vminek (leg)jobb, legszebb, legértékesebb része. Kiválogatja a gyümölcs javát. Mindenből a javát kapja. A könyvek javát különválogatta, a többit, ami nem kellett neki, elajándékozta. A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) A paraszt dolgozik és koplal, az úr pedig megeszi a termények javát. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. gúnyos) A javából: a maga nemében kiváló. Bor ez a javából. Huszár a javából. Gazember a javából. || b. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) A többinél jobb, szebb, értékesebb. A java búzából adott neki egy kosárral. A legjava gyümölcsöt válogatta ki neki. [A jobbágy] a földből az úrnak szedi ki a legjava gyümölcsöt. (Vas Gereben) A java borok kerültek az asztalra. (Krúdy Gyula)
2. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a teljessége, legerősebb foka, csúcspontja. Erejének a javában. Tehetségének legjavát adja bele a munkába. Őszi idő a javából … (Petőfi Sándor) Nem szeretnék többé katona lenni, inkább megyek a tengerre … – Ostoba fickó vagy! Hisz akkor mégy bele épp a háború javába. A hollandus a tengeren viseli az igazi háborút. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) Teljében levő, legmagasabb fokán álló. Java erejében, fiatalságában. Most kezdődik a java mulatság. Csak annyit tudok, hogy szép fiatal ember, java erejében való. (Gárdonyi Géza)
3. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a (leg)nagyobb, (leg)jelentősebb v. (leg)nehezebb része; legtöbbje. Vminek a java; (még csak) most jön a java: most következik a dolog nehezebb része; ® kenyere javát megette. Hátra van még a java. Az út javát már megtettük. A pénz javát elköltötte. Váratlanul jő újra a vizsgálóbíró … – Most jő a java – gondolám. (Táncsics Mihály) Vendégnek a java szétment. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) Az egészből nagyon sok, a legtöbb. A java munkán már túl vagyunk. Ha … az ember a levelet a tükör felé tartja, szépen elolvashatja a java tartalmát. (Jókai Mór) || b. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) (népies) Olyan <évszak, napszak>, amelynek nagy része már eltelt; késő. Java délután; java ősz, tél. Sokáig oda volt; csak a java tél vetette haza. (Mikszáth Kálmán)
4. (-t ragos határozóként) Nagyot, sokat s rendsz. kedvteléssel v. jóízűen. Jót alszik; jót eszik, iszik; jót halad; jót húz, üt, vág, ver vkire; jót húz az üvegből; jót, jókat nevet vmin, vkin. Jót haladt eközben a nagy ég vándora … (Arany János) S mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba | s hogy jót harap s hozzáharap megint. (József Attila)
Szólás(ok): ld. dolog, halál, ló, vászon. Közmondás(ok): Mindenütt jó, de legjobb otthon: az otthont nem pótolhatja semmi. Jóból is megárt a sok: semmit sem kell (szabad) túlzásba vinni.
