jellemez
jellemez [e-e-ë] ige -tem, ..mzett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas Jellemez vkit, vmit: <személy> vki jellemének v. vmi jellegének legfőbb vonásait, lényeges jegyeit egymás után elsorolja. Röviden jellemezte a helyzetet. Jellemezd Arany írói munkásságát! Minden sor … e lelki sötétségben botorkáló szerencsétlenek égbe vágyódását s földhöz ragadtságát … azzal a tökéletességgel jellemzi, mely csak a latin faj íróinak a sajátsága. (Ambrus Zoltán) Néhányszor hangosan és idegesen nevettünk egy gúnyos, találó megjegyzésen, amivel valami nagyképű hírességet … jellemeztünk. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyas (irodalomtudomány) Jellemez vkit: irodalmi mű vmely szereplőjének jellemét megrajzolja, elénk tárja. A regény írója kitűnően jellemzi hőseit. || b. (tárgy nélkül) (irodalomtudomány) Ez az író jól, kitűnően, remekül jellemez. Nem tud jellemezni. || c. tárgyas (ritka, művészettörténet) Jellemez vkit: <műalkotás> vkinek a jellemét rajzban, képben, szoborban fejezi ki, érzékelteti. A karikatúrák élesen jellemezték a minisztert.
2. Jellemez vkit, vmit: <vmely tulajdonság v. szokás> vkinek az egyéniségét v. vminek a jellegét állandóan meghatározza. A nagylelkűségen kívül a hirtelen harag jellemzi. Nyáry Pál … magyar humorban, mely előadásait jellemezte, igazán mesterem volt. (Jókai Mór)
jellemezhető; jellemeztet; jellemzett.
