juttatás
juttatás főnév -t, -ok, -a
1. Általában a juttat igével kifejezett cselekvés. Álláshoz, földhöz, illetékes helyre, kenyérhez, nyomorba, rendőrkézre, szálláshoz juttatás; érvényre, kifejezésre juttatás; tenyészállat, vetőmag juttatása. Petőfiék a nép uralomra juttatásáért harcoltak.
2. (1945 után) Az az ingatlan, főként föld, amelyet hivatalos döntés alapján földreform v. egyéb törvényes eljárás során vkinek adnak, juttatnak, odaítélnek. Sok száz holdnyi juttatásban részesültek a falu nincstelen parasztjai. || a. Általában a munkabéren, fizetésen felül kiutalt, azt természetben kiegészítő élelmiszer, ruha v. egyéb érték, áru, holmi. Természetbeni juttatás. Tüzelő, liszt, cukor az e havi juttatás. || b. Vmely célra kiutalt pénzbeli támogatás.
juttatási.
