józanság
józanság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Általában a józan melléknévvel kifejezett állapot, ill. tulajdonság; vkinek, vminek józan volta, állapota.
1. Szeszes italtól való tartózkodás, ill. ilyen ital fogyasztásában való mértékletesség. Józanságra neveli a fiát. || a. Olyan testi és lelki állapot, amelyet szeszes ital fogyasztása nem zavart meg; józan állapot. Iszogatás közben is megőrzi a józanságát.
2. (átvitt értelemben) Az a tény, ill. vkinek, vminek az a tulajdonsága, hogy érzelmi tényezők nem befolyásolják túlságosan gondolkodását, magatartását, nem hamisítják meg ítéleteit; szélsőséges érzelmi mozzanatoktól mentes, tiszta, világos gondolkodás, mértéktartó magatartás. A magyar ember, a parasztság józansága; az elme, az ész józansága; józanság a dolgok, az események megítélésében. Az a józanság, mely elömli szívedet, S melytől te félsz, nekem legszebb poesis. (Berzsenyi Dániel) Józanság volt minden szava s a hangja és a hűvös, tartózkodó modora. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Tényeknek, eseményeknek illúzióktól mentes, szigorú, rideg megítélése. Ám Toldin erőt vett keserű józanság. (Arany János) Mennyi frázist mondok! – szólt bennem a jeges józanság. (Kaffka Margit) Borzasztóan szégyeltem magam | … és vigasztalan | józanság töltött el és fájdalom. (Szabó Lőrinc)
józansági; józanságú.
