józan

Teljes szövegű keresés

józan melléknév és főnév
I. melléknév -ul v. -on, -abb
1. Olyan <személy>, aki általában tartózkodik a szeszes italok élvezetétől, v. csak nagyon kis mértékben él velük; nem iszákos. Mindig józan ember volt. Józan férj nem issza el a keresetét. || a. Olyan <személy>, aki ivott, de szeszes ital még nem kábította el; nem lett részeg. Sokat ivott, mégis józan maradt.
2. <Megnyilatkozásaiban, cselekedeteiben> szélsőségektől tartózkodó, megfontolt, mértéktartó <személy, csoport>. Józan ember ilyesmit nem állít, nem tesz. A közönség józanabbik része elítélte a kabaréműsor kétértelmű élceit.  Az ember nem véthet, ha józan, Minden gonoszság hagymázból ered. (Berzsenyi Dániel) Más [voltam] mint … a józan, mértékletes polgárok … korlátolt leányai. (Kaffka Margit) Visszaszorított vágyainak játékszere lett ez a különben józan, jókedélyű, egészséges fiú. (Kuncz Aladár)
3. A valóságra építő, megfontolt, higgadt személyre jellemző, valló <magatartás, megnyilatkozás, tulajdonság>. Józan belátás; józan ítélőképesség. A józan esze nem hagyta cserben. Józan gondolkodásából semmi sem zökkenti ki. Elment a józan eszed? Józan megfontolás után így döntött. Józan szemmel nézte a világot.  Hol van tehát a józan értelem, Hol a tudósok annyi izzadása? (Berzsenyi Dániel) Egy megtört szülő levele volt …, józan és egyszerű. (Kosztolányi Dezső)
4. (irodalmi nyelvben) A mindennapi életre jellemző, egyhangú, nem kirívó v. feltűnő <dolog, jelenség>. A józan hétköznapok; józan színek, világítás.  Nappal lett, indult a józan robot. (Tóth Árpád)
II. főnév -t, -ok Józan (1, 2) személy. A tüzesek követelődztek, a józanok mérsékletre intettek. A részegek kiabáltak, a józanok csendben figyeltek.
Szóösszetétel(ek): színjózan.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT