jövet

Teljes szövegű keresés

jövet [e] határozószó és főnév
I. határozószó (csak múltra v. jövőre vonatk) Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy v. (ritka) tárgy vhonnan jön; azalatt, amíg az ismert, szóban forgó helyre jön, ahol a beszélő jelen van. ® Idefelé jövet. Munkából jövet látott egy szép autót. Hazafelé jövet benéztünk a bátyámhoz.  Se jövet, se menet, egy haja szála sem szokott meggörbülni. (Jókai Mór) || a. (ritka) Miközben, mialatt visszafelé jön vki vhonnan. Most mennem kell, jövet majd beszólok. Menj el a fűszereshez, jövet végy a trafikban cigarettát. Elutazott Szegedre, s jövet kiszállt Kecskeméten. || b. A beszélő v. a szóban forgó személy jövetele alkalmával. Pestre jövet hozd el az iratokat.
II. főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban, rendsz. személyraggal) (régies, költői)
1. Az a tény, hogy vki jön; jövés, jövetel.  Haragos lépéssel jött le hegyéről, Mint ki az ellenség jövetét óhajtja szivében. (Vörösmarty Mihály)
2. Vmely jövőbeli időpont bekövetkezése.  A leányka titkon édes óra Jövetén vár szép találkozóra. (Vörösmarty Mihály)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT