jötte
jötte [e] főnév (személyragos) jöttöm v. (jöttem) [e], jöttöd v. (jötted) [e], jöttünk, jöttötök v. (jöttetek) [e-ë], jöttük v. (régies) jöttök; jöttét
Általában jövése, jövetele (főleg a cselekvés múltbeli vagy befejezett voltára utalva).
1. -ben raggal: jövése közben, miközben a beszélő felé közeledett. ® Idefelé jöttében. Errefelé jöttében találkozott barátjával. A réműlt kisasszony épen arra futott … Felszökött helyéből a pogány e szóra … Megismerte mingyárt közelebb jöttében. (Arany János–Ariosto-fordítás)
2. (költői) Érkezése, megérkezése. Siralmat ont … jöttöd s távozásod. (Vörösmarty Mihály) Hallgatva várnak Jöttére a tudós tanárnak. (Arany János) || a. Jöttére: mihelyt megérkezett, azonnal. A tanyák éjjeli világítója egymaga marad úr a csillagok között. Jöttére a kevéske szellő … eláll. (Tömörkény István)
3. (irodalmi nyelvben) Vmely időpontnak, időszaknak az elkövetkezése, bekövetkezése. Remények éve! áldom jöttödet. (Arany János) || a. (ritka, költői) Jöttén: vmely időpont, időszak, jelenség bekövetkezése idején. Oh te, minden földművesnek és igaznak várva-várt Napja, mely vigan köszöntöm a borágat, jötteden! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) És már az első bús fagyok Jöttén itthágy a hangulat … (Tóth Árpád)
