jótevő
jótevő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, közösség, intézmény>, aki, amely vkivel jót tesz, vkin – különösen bajban – segít, ill. embertársainak javára törekszik. Jótevő ember, asszony, orvos, társaság. || a. (választékos) Olyan, ami kedvező, jó hatást fejt ki. Jótevő balzsam, napsugár, orvosi beavatkozás; eltaszítja magától vkinek a jótevő kezét ¬. || b. (ritka) Jótéteményre irányuló, ill. kedvező eredményt hozó. Jótevő cselekedet, hatás.
II. főnév Jótevő személy. Sok jótevője akadt. Jótevőinek igyekezett meghálálni, amit érte tettek. A kardalok megéneklik …, hogy kipusztította a szörnyeket, s az emberek jótevője volt. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben) Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, … Köszöntelek a távolból előre! (Petőfi Sándor)
