jótálló
jótálló [t-á] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, amely jótáll. A fiáért jótálló apa; az ügyfeléért jótálló bank.
II. főnév Az a természetes v. jogi személy, aki játállást vállal vkiért, vmiért. A megállapodásról még hiányzott a jótálló aláírása. A kölcsön visszafizetéséért két jótálló kezeskedett. Minden követelését ki akarta elégíttetni a kelepcébe jutott jótállókkal. (Jókai Mór)
