jóravaló
jóravaló melléknév
1. Komoly, megfontolt magaviseletű, józan életű, becsületes, tisztességes <személy>. Jóravaló családapa, fiatalember, legény, teremtés. Jóravaló lányt vett feleségül. Nincs egy jóra való vitéz országomban, Akit ne ismerjek s nevét meg ne mondjam. (Arany János) El-elmondogatják majd az emberek: ismertük őt, emlékszünk rá, jóravaló ember volt. (Nagy Lajos)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Céljának, rendeltetésének kifogástalanul megfelelő; alkalmas, hasznos. Lapokon keresztül nem találunk egy megkapó eszmét, … egy jóravaló gondolatot. (Arany János) Messze, messze innen sehol sincs még jóravaló országút sem, nemhogy vasút lenne. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) Kiadós, nagy. Egy jóravaló hóolvadás végkép koldussá teheti … (Vas Gereben) Az ócska kastély még most is áll … csak egy jóravaló zivatar kell neki, hogy halomra omoljon. (Jókai Mór)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Hatásos. Micsoda fiskális ön, … még egy jóravaló gorombaságot sem mer mondani. (Vas Gereben) Csak leste, ha Mondok-e az ütleg alatt jóravaló élceket. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
jóravalóság.
