jómódú
jómódú melléknév -an, jobb módú v. -bb és főnév -t, -ak, (-ja)
Jómódban, jólétben élő (személy, közösség). Jómódú szülők gyermeke; jómódú, tehetős város. Voltak ott szegényebbek is, jómódúak is. Csendesen beszélgetett, mint jómódú iparos, aki saját házának tornácára támaszkodik ki. (Kuncz Aladár) Egy jómódú leányt szerettem, | osztálya elragadta tőlem. (József Attila)
jómódúság.
