jókedv
jókedv főnév
Kedélyünknek olyan állapota, amikor vminek örülünk, meg vagyunk elégedve, s vidám a hangulatunk. Elpusztíthatatlan, féktelen, harsogó, kitörő, széles, szertelen, virágos jókedv; elhagyta, elmegy, elmúlik, elromlik a jókedve; magasra hág a jókedve; jókedve kerekedik, támad; jókedvük van a ® szépasszonyoknak; ma nincs jókedvében! Jókedvre ® derít vkit; szabadjára ereszti a jókedvét; nem bír a jókedvével. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel. (Kölcsey Ferenc) Örökös tréfáját, bugyborékoló jókedvét valami szelíd borongás váltotta fel. (Mikszáth Kálmán) A rossz, ködös és esős idő ellenére mindnyájunkban … érthetetlen jókedv csillogott. (Kuncz Aladár)
