jóízű
jóízű melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -n, jobb ízű v. (-bb)
1. Olyan <étel, ital>, amelynek kellemes, jó íze van. Jóízű alma, körte; jóízű, nemes zamatú bor. Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek. (Arany János) Mintha éjjel még jobb ízűek lettek volna a lopott gyümölcsök, mint nappal. (Gelléri Andor Endre) || a. Jóízűen: jó étvággyal, az evés élvezetébe belemerülve. Jóízűen falatozott, és jó nagyokat kortyolt hozzá. Toldi a jó késsel a cipót fölszelte, S a cipóval a hust jóizűen nyelte. (Arany János) Nem tudott jóízűen enni, csak ha [bicskával] … vágott magának falatot a kenyérből. (Móricz Zsigmond) Fütyürésztem, s … jóízűen | ettem az édes datolyát. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben) Olyan <dolog, tevékenység>, amely jóleső, kellemes érzéssel tölt el vkit, nagyon jól esik neki; amit szívesen tesz vki. Jóízű alvás, csók; jóízű nevetés: szívből jövő n. Régi harcainkról jóízűn beszéltünk. (Garay János) Sokszor volt szerencsém … jóízűen vitázni Brassaival. (Gyulai Pál) Mintha hájjal kenegették volna őket, olyan jóízűen nevetgéltek. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Jóízűt: jóízűen, jólesően. Jóízűt aludt ebéd után. Jóízűt nevetett a csínyen. Oly jó ízűt kacagott, Hogy a zápor megbosszankodott rá S még kegyetlenebbül szakadott. (Petőfi Sándor) Olyan jóízűt nevetett, hogy a könny is kicsordult a szeméből. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) Eredeti modorú, stílusú, vonzó kedélyű, barátságos <személy>. Jóízűen tudott adomázni, mesélni. Jóízű alak volt az öreg, tetőtül talpig magyaros. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Vonzón eredeti, egyéni hangú, derűsen egészséges <beszéd v. más lelki, ill. szellemi megnyilvánulás>. Jóízű adoma. Jóízű csattanóval fejezte be elbeszélését. Annyit tudok – viszonzá jóízűen az öreg – hogy egy hatvanas embernél mindig vénebb a húsz esztendős szamár. (Vas Gereben) Horváth jóízűen, színesen tudott beszélni. (Kaffka Margit)
II. főnév -t (főként tárgyragos alakban) Jóleső, jó étvággyal elfogyasztott étel, ital; olyan étel, ital, amely nagyon ízlik vkinek. Soha életemben olyan jóízűt nem ettem … olyan különös ízes volt, pikáns, kellemes. (Móricz Zsigmond)
