jóhiszemű
jóhiszemű [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki csak jót hisz, tesz fel vkiről, vmiről mindaddig, amíg e hitének alaptalanságáról meg nem győződik. Jóhiszemű vki iránt; jóhiszemű ember, vevő. Határtalanul jóhiszemű minden(ki) iránt. Becsapta jóhiszemű ügyfeleit. Különböző pesti úriemberek abból a célból szövetkeztek, hogy … aranybányákat adogassanak el jóhiszemű külföldieknek. (Krúdy Gyula) || a. (jogtudomány) Olyan <személy>, aki becsületes, igaz szándékkal, jót akarva, ill. ebben a tudatban, ilyen érzéssel cselekszik, jár el vmiben, mond vmit, (de vmely megtévesztő körülmény folytán hibát követ el). Teljesen jóhiszemű volt a szerződés aláírásakor.
2. Ilyen személyre valló, jellemző, tőle végzett, elkövetett, jóhiszeműségből eredő, fakadó <cselekedet, megnyilvánulás>. Jóhiszemű botlás, tévedés. Megállapították, hogy eljárása jóhiszemű volt. Amit mondott, jóhiszeműen mondta. Bebizonyosodott, hogy nem járt el jóhiszeműen. Pálffy jóhiszeműleg kötötte meg a békét, … mert a visszahívatása dekrétumát nem kapta meg. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek [e] Jóhiszemű (I. 1) személy. A jóhiszeműeket sokszor becsapják.
