jogkör

Teljes szövegű keresés

jogkör főnév (jogtudomány, hivatalos)
1. <Hatáskörben, feladatkörben> az a terület, amelyen belül vki vmely jogot gyakorolhat. Árszabályozási, rendeletalkotási jogkör; a bizottság jogkörének kiterjesztése; az üzemi bizottságok jogkörének szabályozása. A maga jogkörével nem elégszik meg. Eddigi jogkörükkel működnek.  A legfőbb ügyész … jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Az a megszabott határ, ameddig vmely jog, illetékesség terjed. A maga jogkörében marad. Túllépte a törvényben megszabott jogkörét.  Az egyéni szabadság különös jogköréről … a régieknek fogalma se volt. (Eötvös József)
2. Általában vmely hatalommal kapcs. jogok összessége. Miniszteri jogkör; a Tervhivatal jogköre.  A császárság jogköre nem szorítkozott kizárólag a német népre. (Eötvös József) Ha az országgyűlés nem ülésezik, az országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
Szóösszetétel(ek): jogkörkiterjesztés.
jogköri; jogkörű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT