jobbra-balra
jobbra-balra határozószó
1. Felváltva jobbra is, balra is; ide-oda. Jobbra-balra tekintget: (átvitt értelemben is) egyformán szít ide is, oda is, álnok, kétszínű, haszonleső. Az ökölvívó jobbra-balra hajolt az ütések elől. Jobbra-balra rángatták a sárba süppedt szekeret, de hiába. A király azonban egymaga kiválik | … Alatta enyeleg harci méne, Kánya, | … Maga az aranypénzt jobbra balra hányja. (Arany János) Egyet-egyet rántottak a kötélen, s ilyenkor mindig megingott a kosár, jobbra-balra lóbálódzva. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Mindenfelé, erre-arra. Jobbra-balra csavarog, mászkál. Az ifjabbakat elhordta jobbra-balra a vihar. (Jókai Mór) Barátom – felelte a fáradt ember – nyolc óra hosszat folyton kutyagolok, előre-hátra, jobbra-balra! (Ambrus Zoltán)
3. Jobboldalt is, baloldalt is; mindenütt. Mén az ujonc a seregben … A golyó zug, hull az ember Tőle jobbra-balra. (Tompa Mihály) Gergely … egy falka összeszorult pogányra ugrat. Vágja őket jobbra-balra. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Többé-kevésbé egyidejűleg az egyik helyen is, a másik helyen is. Jobbra-balra teszi a szépet. Jobbra-balra csalja az urát.
