jobblét
jobblét főnév
1. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Csak ebben a szókapcsolatban:> Jobblétre szenderül: meghal.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Jobb, kedvezőbb anyagi helyzet. És midőn a befolyást látám, melyet helyzetemben a földművelő nép jobblétére gyakorolhaték, nem egyszer áldám istenemet. (Eötvös József) Szellemi és anyagi jobblétünk … nem … emelkedett. (Jókai Mór)
