jobbágyság
jobbágyság főnév -ot, -a (csak egyes számban) (történettudomány)
1. A jobbágyok (1) összessége; az a társadalmi osztály, amelyet a földesurak kizsákmányoltak. A földművelő, a magyar jobbágyság; a jobbágyság felszabadítása. Az első kuruc háborúban a jobbágyság nagyobb része fellázadt.
2. A jobbágyi rendszer, ill. e rendszer társadalmi rendje. A jobbágyság eltörlése, megszüntetése. Az emberiség megváltást érzett, mikor a jobbágyságból felszabadult. (Móricz Zsigmond) || a. A jobbágy társadalmi állapota, helyzete. Lázadozva viselte a jobbágyságot.
3. Az a társadalmi korszak, amelyben a kizsákmányoló földesurak és a kizsákmányolt jobbágyok (1) álltak szemben egymással. A jobbágyság idején egymást érték a parasztlázadások.
