jésít
jésít tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (nyelvtudomány)
1. <Némely mássalhangzót a j képzéséhez bizonyos fokig hasonlóan> úgy képez, hogy a képzés helyét a kemény szájpadlás nagy részére kiterjeszti, és egyidejűleg a nyelv hátát erősen domborítja; palatalizál. A d, t, n, sz, z, s stb. hangok, ha jésítjük őket, gy-nek, ty-nek, ny-nek, ill. szj-hez, zj-hez, sj-hez némileg hasonlóan hangzanak.
2. <Vmely palatális hang némely mássalhangzót> ilyen módon képzett és ejtett hanggá alakít. A „gy” hang jésíti az előtte levő „n”-t, pl. a hangya szóban.
jésítés; jésített; jésíthető; jésítő.
