jérce

Teljes szövegű keresés

jérce [e] főnév jércét, jércéje [e]
Fiatal, növendék tyúk, amely még nem volt kotló.  Édesanyám, mint egy berzenkedő jérce, csak előpattant, szembe a nagy részegekkel. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) A tyúkokkal rokon v. hozzájuk hasonló szárnyasok kicsinye.  Iromba jércéit a vízi tyuk viszi Sürű torsa közt a zugó nádasoknak. (Tompa Mihály) A páva … ráborítja jércéjére … azúr csillogású legyezőjét. (Bársony István)
Szóösszetétel(ek): jércetojás.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT