jelölt

Teljes szövegű keresés

jelölt [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Jellel ellátott. Bevágással, kereszttel jelölt fa. || a. (nyelvtudomány) Olyan <mondatrész, összetétel>, amelyen, ill. amelynek vmely tagján az eredeti mondatbeli viszony raggal v. egyéb alaktani elemmel meg van jelölve. jelölt összetétel, tárgy. A „napraforgó” szó jelölt összetétel.
2. Olyan <személy>, akit vmilyen tisztség, hivatal betöltésére jelöltek. Vmilyen állásra jelölt személy.
II. főnév -et, -je [e, e]
1. Vmilyen munkakörre, állásra v. vhová tagként javasolt személy. Erre a tisztségre ő volt a párt jelöltje. A jelöltnek írásban kell kérnie fölvételét a pártba.  Egy-egy új csoport jött a maga jelöltjeit vivátozva. (Jókai Mór) || a. (1945 előtt) Képviselőjelölt. Jelöltként lép(ett) fel vmely választókerületben.
2. (iskolai, hivatalos) Az a személy, aki vmilyen vizsgára jelentkezett, kül. aki vmely képzettséggel járó élethivatásra (pl. jogásznak, tanárnak) készül, és záróvizsgája előtt áll. A jelölt készületlen volt, megbukott. A jelölt kitűnően vizsgázott. Beszólítják a jelölteket.  Mikor Péterfy tanárképesítő vizsgálatot tett, Toldy Ferenc nem volt megelégedve az előtte ismeretlen jelölttel. (Ambrus Zoltán)
3. (nyelvtudomány) Az a tartalom <a hangsorral – mint jelölővel szemben –>, amelyet a szó, a szókapcsolat, a mondat jelöl.
Szóösszetétel(ek): 1. jelöltlista; 2. ellenjelölt; férjjelölt; hadapródjelölt; képviselőjelölt; követjelölt; önjelölt; papjelölt; tagjelölt; tanárjelölt; tanítójelölt; tisztjelölt; ügyvédjelölt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT