jelölő

Teljes szövegű keresés

jelölő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Olyan, aki, ami vmilyen jellel ellát, jelöl (1) vmit. A füzetek lapjait számmal jelölő diák. || a. Olyan, ami (jelenlétével) vmire, vminek a jelenlétére utal. A határt jelölő árok; a mezsgyét jelölő karó.
2. Olyan, aki, ami vmire kiszemel és javasol, jelöl (2) vkit. Jelölő bizottság.
II. főnév -t, -je [e] (nyelvtudomány) Hangsor, esetleg egyetlen hang (szó, szókapcsolat, mondat) mint a tartalom nyelvi megjelenítője <a tartalommal mint jelölttel szemben>. Az „asztal” fogalmának jelölője a magyarban az asztal, az oroszban a [sztol], a németben a Tisch szó.
jelölői.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT