jellemtelen

Teljes szövegű keresés

jellemtelen [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki nem tiszta, kifogástalan, feddhetetlen jellemű, aki tisztességes emberhez nem illő magatartást tanúsít. Jellemtelen fráter, gazember.  Az író nem nyálkás alakokat akart teremteni, … nem ingatag, jellemtelen embereket, hanem csak szerencsétleneket. (Péterfy Jenő) Közismert nőcsábító, kalandvadász, jellemtelen alak … (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Jellemtelen cselekedet; jellemtelen beszéd, hazugság; jellemtelenül viselkedik.  Zsoltnak egyik-másik ártatlan tréfája jellemtelen durvaságnak látszik előtte. (Móricz Zsigmond)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Olyan <tárgy>, amelynek nincs határozott jellege; jellegtelen, bizonytalan.  Jellemtelen színű haja … fodrász remekeül van kidolgozva. (Jókai Mór)
jellemtelenség.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT