jelkép
jelkép főnév
1. (választékos) Olyan tárgy v. növény, állat, amely a hagyomány erejénél fogva v. a fogalom és a tárgy közt megállapítható hasonlóság, ill. egyéb kapcsolat alapján alkalmas vmely elvont fogalom megjelenítésére; szimbólum. Az ártatlanság jelképe a liliom. A galamb a béke jelképe. A remény jelképe a horgony. A Szovjetunió állami címerében a kalapács a munkásosztály, a sarló pedig a dolgozó parasztság jelképe. Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla Mint egy fejér zászló lengedez; A kivívott diadal utáni Békeségnek a jelképe ez. (Petőfi Sándor) Két csókolódó galamb éppen a legjobb jelképe a szerelemnek. (Jókai Mór) || a. (választékos) Ezt ábrázoló kép. A katakombák festményein a páva a halhatatlanság jelképe. || b. (ritka) Jelvény mint vmely nemzetre, népre, társadalmi közösségre v. politikai csoportosulásra utalás eszköze. A nemzeti lobogó a nemzet jelképe. || c. (mitológia, vallásügy) Tárgy, állat, ill. az ezt ábrázoló kép mint vmelyik isten, vmelyik isteni személy jelölője. Az ókori egyiptomi holdisten jelképe az Ápisz bika.
2. (irodalmi nyelvben) Olyan személy, tárgy, dolog, aki, amely jellegzetesen képviseli nemét (6), fajtáját. Férje halála óta megőszült, s évtizedeket öregedett. Ő volt szemünkben a kiszolgáltatott, gyenge asszony jelképe. (Kuncz Aladár)
3. (választékos) Vmely elvont folyamatot kifejező mozdulat, cselekvés. Az alku megkötésének vagy érvényességének jelképe a kézfogás vagy a tenyérbe csapás.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Vmely tárgyat, növényt, állatot v. embert ábrázoló rajz, díszítőelem (elvont fogalomra utalás nélkül). A szegfű … ez a … télen-nyáron mindig virító, állhatatos virág (talán azért olyan nagy kegyence a magyar asszonyoknak, hogy annak a jelképét minden hímzéseiknél használták). (Jókai Mór)
5. (tudományos) Olyan írott v. nyomtatott, képszerű, vonalas ábra, rajz v. betű, ill. betűcsoport, amely egyezményesen jelöl vmely tárgyat v. eljárást; jel. A térkép egyezményes jelei jelképek.
