jelentés

Teljes szövegű keresés

jelentés [e-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
I. Általában a jelent (1, 2) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki jelent vkinek vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit jelentenek.
1. Vminek szóban v. írásban való közlése vkivel; jelentéstétel. A parancs végrehajtásának jelentése. A jelentés meghallgatása közben a főnök jegyzeteket készített magának. Várom jelentését.  Soha itt rabot familiai [= családi] neven nem neveznek, és midőn … megyen a jelentés, nem a nevet írják, hanem a szoba numéróját [= számát]. (Kazinczy Ferenc) Magyarország kezd a jelentések országa lenni. A főispán minden rendkívüli dolgot jelent. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Hivatalos helyen tett feljelentés.  Furcsa, hogy az asszony nem tett jelentést a rendőrségnél … (Mikszáth Kálmán)
3. A jelentés (1, 2) tartalma, szövege, kül. hivatalos beszámoló vmely helyzetről, eredményről. Évi, havi, hadi, hivatalos, külföldi jelentés; meteorológiai jelentés; összefoglaló, összesítő, parlamenti, szokásos jelentés; ® szomorú jelentés; tisztiorvosi, titkári, véleményes, vidéki jelentés; jelentést ad v. tesz. A jelentéshez mellékelni kell a kimutatásokat. Elkészíti, megírja, megszerkeszti, megszövegezi a jelentést. Elolvasta a lapok jelentéseit az ügyről.  Óriási térképet vásárolt, s apró színes zászlókkal rakta ki a hadak állását, azután a lapok jelentései szerint … mozgatta zászlóit. (Kuncz Aladár) Két hét múlva azzal a jelentéssel tértem vissza Amerikába, hogy a titokzatos betegség … nyomtalanul elmúlt. (Karinthy Frigyes)
II. Általában meghatározott gondolati v. szemléleti tartalom vmely összefüggésben, vmire való vonatkoz(tat)ásában, vmihez való viszonyában.
1. (főként nyelvtudomány) Gondolati, érzelmi, akarati tartalmaknak az az összessége, amelyre a szónok v. a kifejezésnek, a mondatnak a kimondásakor, leírásakor, hallásakor, olvasásakor gondolunk. ® Átvitt jelentés; eredeti jelentés. A mondat jelentését nagyrészt a benne előforduló szavak jelentése határozza meg. || a. (nyelvtudomány) Szűk ért. az a viszony, amely a szó hangalakja (a jelölő) és a tudattartalom (a jelölt) között van.
2. Az a gondolati tartalom, amelyre vmely egyezményes jel, szimbólum, rövidítés látásakor v. hallásakor gondolunk, s amely rendsz. egy szó(kapcsolat) jelentésének (II. 1) felel meg. A fenyegetőleg felemelt ujj, a nyelvöltögetés jelentése. A jelek jelentését a jelkulcs magyarázta meg.
3. <Babonás hit szerint> vmely álom, esemény, természeti jelenség vélt jelentősége, értelme.
Szóösszetétel(ek): 1. jelentéseltérés; jelentéskülönbség; jelentésösszefüggés; jelentéstartalom; 2. alapjelentés; gyászjelentés; helyzetjelentés; hójelentés; időjárásjelentés; káderjelentés; kárjelentés; szójelentés; telefonjelentés; termésjelentés; tervjelentés; versenyjelentés; vetésjelentés; vízállásjelentés.
jelentéses; jelentési; jelentésű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT