jelen

Teljes szövegű keresés

jelen [e-ë v. e-e] melléknév, főnév, határozószó és mondatszó
I. melléknév
1. (választékos) A szóbeli v. az írásbeli közlés folyamatával egyidejű <időpont, időszak, időtartam>. A jelen percben; a jelen pillanatban: éppen most; a jelen órában; a jelen korban.  Beérjük azzal, mit a jelen óra önkényt hoz. (Arany János) Jelen tavasz óta lakik itt. (Jókai Mór) || a. (választékos) Olyan <folyamat, állapot, helyzet>, amely a szóbeli v. az írásbeli közléssel egyidejűleg még tart. Az ügyek jelen állapotában; a jelen helyzetben; a jelen körülmények között; a jelen vitában; jelen vizsgálódásunkkal.  Én látván a haza jelen veszedelmét, zászlót ragadtam kezembe. (Kossuth Lajos)
2. (ritka) Olyan <testület, intézmény, intézkedés>, amely a szóbeli v. az írásbeli közlés idejében még megvan, érvényben van; jelenlegi, mostani. A jelen kormány; jelen törvényeink értelmében; a jelen intézkedések szerint.  Tengelyi ismeré e megyei igazgatás hibáit, könyv nélkül tudta a jelen tisztikar vétkeit. (Eötvös József) || a. (választékos) A most szóban forgó v. készülő. Jelen levelem célja; jelen sorok átadója. Jelen tárgyban forduljon az intézet igazgatójához.  Szigligeti maga író is, játszó is … Jelen színműve a közönség nagyobb részétől tapssal … fogadtatott. (Vörösmarty Mihály) Midőn jelen regényem írásához fogtam, Tehozzád fordultam legelőbb is. (Jókai Mór)
3. (nyelvtudomány) Jelen idő: a) az az igeidő, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés a szóbeli v. az írásbeli közléssel egyidejű; b) az ige ragozási rendszerében azok az alakok, ill. azoknak az alakoknak az összessége, amelyek ezt az igeidőt kifejezik. (Ezek az alakok bizonyos helyzetben múlt- v. jövőbeli cselekvés, történés, állapot v. létezés kifejezésére is alkalmasak) A jelen időnek nincs külön jele. Hogy van a „megy” ige jelen ideje? || a. (nyelvtudomány) Jelen idejű, jelen időben álló. Az „olvasok” jelen igealak.
II. főnév -t, -e v. -je [e, e] (csak egyes számban)
1. (választékos) A mostani idő, a most folyó idő. A jelen hamar elfut.  Mert a boldogságra kevés csak a jelen. A multon épül az s az emlékezeten. (Tompa Mihály) Mint bűvös Jelen | áll körűl egész elmult életem, | s ezt te akartad így, … Emlékezet! (Szabó Lőrinc) || a. (régies, választékos) Jelenben: most.  Ha van mihez bizhatnod a jelenben, … Maradj az élvvel kínáló közelben. (Vörösmarty Mihály) Várhegynek jelenben ilyen papjai vannak. (Tolnai Lajos) || b. (ritka, költői) Múltbeli v. jövőbeli időnek az a szakasza, amelyet a szóban forgó cselekvéssel, történéssel v. állapottal egyidejűleg képzel el a beszélő, az író.  Oh e kertben kert volt életünk, Minden óránk benne egy virág; Mult- s jövőnket a gazdag jelen Koszorúi takarák. (Petőfi Sándor)
2. A mostani élet, a mostani körülmények, viszonyok, ill. az egyén életkörülményei. Népünk jelene; a jelennek él: nem gondol az esetleges jövőbeli nehézségekre; élvezi a jelent. A jelen nehéz, de a múlt nehezebb volt.  Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek … Űzi pillangóit a boldog jelennek. Tegnapot felejtett, holnapra nem gondol. (Petőfi Sándor) Kinek reménye sánta, hite kétes, Jelene únott, jövője szűkkörű, Multjába néz, szép emlékkel palástol Bút, bajt. (Arany László) A faj a múlt, a nemzet a jelen, a nép a jövő. (Juhász Gyula) A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, | egymást ölelik lágy hullámai. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) A mostan élő embereknek, a mi korunk embereinek összessége; kortársaink.  Jelennek írunk … és tán a jövőnek. (Arany János)
3. (nyelvtudomány) Jelen idő. ® Befejezett jelen; a jelen azt fejezi ki, hogy …; az igét jelenbe teszi.
III. határozószó (kissé választékos)
1. Azon a helyen, ahol a nyilatkozat, a kijelentés elhangzik; itt. Jelen van: itt van, nem hiányzik. Hányan vagyunk jelen?
2. Azon a távolabbi helyen, amelyről éppen szó van, v. amelyet beszéd közben megnevezünk; ott. Jelen van vhol. Hányan voltatok jelen? Kik lesznek jelen a gyűlésen, a megbeszélésen, a tárgyaláson?  Köntösöm … S csatán volt már jelen. (Kisfaludy Károly) Jelen volt a holdvilág a Lakzinál. (Petőfi Sándor) Az országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely helyen, vmely társaságban, másokkal együtt.  Úgy nevettek, ahogy csak férfiak tudnak nevetni, mikor egymás közt vannak. Ha asszony van jelen, akkor már az ember nem olyan őszinte. (Móricz Zsigmond)
IV. mondatszó Jelen!: <névsorolvasáskor v. név szerint való híváskor:> itt vagyok!  [A tanú] előretopogott, a botjára görnyedve … – Jelen – mondta, meghajolva az elnök felé. (Kosztolányi Dezső)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT